Babot, fehér rizst és tortillát készített, az egyetlen dolgokat, amelyek elégek voltak abból a pénzből, amit nekünk osztott. Bruno elővette a rakott ételt, és elkomorultan nézett az arcára.

“Nem te készítetted milanesákat?”

“Az anyád állította ki a költségvetést,” válaszoltam. Mindannyian követhetjük.

Ofelia kinyitotta a jegyzetfüzetét. Voltak oszlopok a bevásárlásról, a szállításról és a “Mariana felesleges kiadásairól”. Egyetlen Bruno videojátékai sem volt.

“Most mutasd meg, mennyi fizetésed van,” parancsolta.

Megmutattam neki a számlájára küldött 26 800 dollár bizonyítékát és az azt követő 1 500 dolláros átutalását.

“Először magyarázd el, miért hívsz segítséget, és add vissza a pénzem egy részét.

Az állkapcsa megkeményedett.

“Mert tudom, hogyan kell megmenteni.” Valami, amit sosem tanultál.

“Tökéletes. Tehát nézzük át a földmegtakarítást is.

A fényképet elvettem, és a jegyzetfüzete mellé tettem.

—Miért jelenik meg a te neved az egyetlen vevőként?

Bruno abbahagyta a rágcsálást. Ofelia a lapot nézte, majd a fiára, mintha arra várna, hogy elhallgattasson. Ahelyett, hogy válaszolt volna, elővett egy kék mappát a táskából, és az asztalhoz csapta.

“Ez a föld nem van aláírva, ha ma pénz hiányzik. És ha a férjed kihagyja a lehetőséget, az a te hibád lesz.

Bruno elővette a mobilját, hogy ellenőrizze az egyenleget. Láttam, ahogy elsápadt, amikor elolvasta a maradék 2 200 dollárt. Aztán felnézett, és felkiáltott:

“Mariana, mit csináltál a fizetésemmel?”

3. RÉSZ

“Ugyanazt, amit te mondtad, hogy az enyémnél is csináljuk: adjuk be,” válaszoltam. Másként. Meg tudom mutatni, hová ment az egyes pesó.

Ofelia olyan gyorsan felállt, hogy eldobta a jegyzetfüzetét. Bruno továbbra is a mobilját nézte, mintha ez elég lenne ahhoz, hogy frissítse a kijelzőt, és a 31 800 dollár visszaküldhet.

“Elloptad a fiamat!” sírt. Fel foglak jelenteni.

“Kérhetsz tanácsot, Ofelia. Én is meg fogom csinálni. De először üljünk le, és nézzük át, mi történt anélkül, hogy kitalálnánk, hogy a fizetésem a tiéd.