“Valahogy megoldjuk,” ismételte halkan Claire.
Ez a mondat Daniel kedvenc megoldásává vált.
Ez volt az egyetemes válasza minden problémára, amivel nem akart azonnal foglalkozni.
Pontosan ezeket a szavakat tizennyolc hónappal korábban hallotta, egy hotelszobában, tele szakadt csomagolópapírral a saját esküvőjük után.
Az ünnepség majdnem negyvenezer dollárba került.
Claire maga mentette el a felét. Építési becslőként dolgozott, extra feladatokat vállalt, mérőszalaggal vezetett egyik új fejlesztésről a másikra, és késő estig részletes felújítási költségvetéseket készített.
A többi pedig hitelkártyákra ment.
Daniel anyja, Margaret ragaszkodott egy nagy esküvőhöz. Azt mondta, azért volt szükséges, mert ő vezette a lakástulajdonosi egyesületet, és egyszerűen meg kellett hívnia barátait, szomszédait és más egyesületi elnökeit.
A fogadáson Margaret hosszú, elegáns beszédet tartott arról, milyen fontos egy fiatal családot eltartani.
Ezután, miközben a vendégek tapsoltak, ünnepélyesen átadott fiának és új menyének egy vastag bordó borítékot.
Miközben fényképeket készítettek, Frank bácsi kínos gesztust tett az előétellel a kezében. Egy darab füstölt lazac csúszott le a kanepéről, és közvetlenül a boríték egyik sarkára esett.
Claire megpróbálta letörölni a zsírt egy nedves szalvétával.
Aznap este, a hotelszobában az ifjú házasok kinyitották a borítékot.
Semmi sem volt bent.
Semmit.
Egy számlát sem.
Daniel kigombolt ingében járkált a szobában, sietve magyarázatokat gyűjtött.
“Anya túlterhelt volt. Érted – esküvő, vendégek, vacsora, minden egyszerre történik. Biztosan elfelejtette betenni a pénzt. Holnap felhívom, és elintézem. Majd kitaláljuk. Csak ne idegesítsd magad.”
Másnap nem hívta fel az anyját.
A következő héten sem hívta fel.
Végül Claire maga is elment Margaret irodájába.
A lakástulajdonosi egyesület irodája egy kis szobában foglalt el egy öregedő társasház első emeletén.
Margaret egy nehéz íróasztal mögé ült. Ahogy mindig, kötött mellényt viselt egy tiszta blúz fölött. Egy halom fizetési értesítő hevert szét előtte.
Claire ugyanazt a bordó borítékot tette az asztalra.
“Elfelejtettél valamit?”
Margaret felemelte a fejét, és tanulmányozta a menyét.
