– A te apád egy tehertétel, Rachel. Ahogy te is az lennél, ha nem hoztad volna magaddal azt a kis örökséget és a spórolt pénzedet. Mindig is tudtuk, honnan jöttél. Csak megpróbáltunk formálni rajtad. De úgy tűnik, a munkásosztálybeli makacsság nem kopik ki belőled.

Mielőtt megszólalhattam volna, a terem végében megnyílt a kétszárnyú lengőajtó.

Nem a pincér jött vissza.

Egy magas, őszülő halántékú, kifogástalanul szabott fekete olasz szmokingot viselő férfi lépett ki a folyosóra. Mellette a maître d’hôtel – az az ember, aki fél órával korábban még jeges, lekezelő pillantással kísérte apámat a ruhatártól az asztalunkig – szinte hajbókolva lépdelt, kezében egy fehér szalvétával letakart mahagóni dobozzal.

A férfi nem volt más, mint Jean-Luc Moreau. A Le Petit Châtelet tulajdonosa és Philadelphia gasztronómiai életének egyik legrettegettebb, legbefolyásosabb alakja. Az az ember, akihez Evelyn három hónapra előre foglalt asztalt, és akinek a jelenlétében a város bankárjai és szenátorai is tisztelettel halkították le a hangjukat.

Evelyn arca azonnal felderült. A szája sarkában megjelent a jól begyakorolt, társasági mosoly, a teste automatikusan kihúzta magát a széken.

– Ó, nézzétek – suttogta Evelyn, miközben diszkréten a tükrébe pillantott. – Monsieur Moreau személyesen jön az asztalunkhoz. Látod, Greg? Mondtam, hogy a tagságunk a Kereskedelmi Kamarában végre meghozza a gyümölcsét. Arthur, kérlek, húzd be a lábadat a szék alá, és ne szólalj meg. Hagyd, hogy én beszéljek vele.

Jean-Luc Moreau egyenesen az asztalunkhoz sétált. A léptei magabiztosak voltak, a tekintete nem a terem többi vendégét pásztázta, hanem egyetlen pontra szegeződött: az apámra.

Evelyn már nyújtotta a kezét, a gyémántgyűrűjét csillogtatva.

– Monsieur Moreau, micsoda megtiszteltetés! A fiam, Greg Cole, és én rendszeres vendégek vagyunk önnél, és el kell mondanom, a szarvasgomba ma este…

Jean-Luc Moreau meg sem állt Evelyn előtt.

Rá sem nézett a kinyújtott kézre. Egyszerűen kikerülte őt, mintha csak egy útban lévő szék lenne, megkerülte az asztalfőt, és megállt közvetlenül apám széke mellett.