Megfogtam anyám és apám kezét. Elindultunk a bálterem kijárata felé. A kristálycsillárokfénye megcsillant a padlón, de a hátunk mögött már csak a füstölgő romok maradtak – a gőg, a pénz és a kegyetlenség romjai, amiket egyetlen pohár bor és egy igazságos asszony számolt fel egyetlen este alatt.
Kint, a tiszta éjszakai levegőn a város fényei messziről hívogattak. Első alkalommal az elmúlt három évben éreztem azt, hogy igazán otthon vagyok – nem egy idegen család fényűző asztalánál, hanem a saját, tiszta igazságomban.
