2. Fejezet: A pendrive titka
A szünet letelte után Lilyt átadtuk a bírósági gyermekmegőrző szobának, ahol egy képzett szociális munkás és Claire vigyázott rá. Visszaültem az ügyvédi asztalhoz. Az arcomon lévő vörös folt körvonalai már élesen kirajzolódtak, de nem borogattam. Lássa a bíró. Lássa mindenki, hogy ki volt az a család, amibe én tíz évvel ezelőtt jóhiszeműen beházasodtam.
Thorne bíró visszatért a székébe. Az arca hideg és szigorú volt.
– Folksytassuk – mondta. – Coleman kisasszony, kint van a bizonyítékként benyújtott adathordozó. Kérem, ismertesse a bírósággal a tartalmát, különös tekintettel a vádlott állítására a vagyon elrejtésével kapcsolatban.
Coleman kisasszony felállt, és a bírói pult felé lépett. A kezében tartotta a kis fekete pendrive-ot.
– Tisztelt Bíróság – kezdte Coleman kisasszony szilárd hangon. – Ez az adathordozó tartalmazza Ryan és Patricia Vance teljes, titkosított banki levelezését az elmúlt tizennégy hónapból. Ügyfelem, Rebecca Vance, igazságügyi könyvelői segítséggel tárta fel ezeket a tranzakciókat, miután felfedezte, hogy a közös megtakarítási számlájukról szisztematikusan tűntek el jelentős összegek.
Ryan ügyvédje kétségbeesetten felpattant.
– Tiltakozom, bíró úr! Ezek a dokumentumok jogellenesen megszerzett magánlevelezések!
– Utasítom – vágott közbe Thorne bíró rekedt hangon. – Mrs. Vance az alperes feleségeként és a közös vagyon egyenjogú tulajdonosaként teljes hozzáférési joggal rendelkezett a közös pénzügyi nyilvántartásokhoz. Folytassa, Coleman kisasszony!
– Köszönöm, bíró úr – bólintott az ügyvédem. – A felvételek bizonyítják, hogy Ryan Vance – az anyja, Patricia Vance aktív segítségével és irányításával – több mint négyszázötvenezer dollárt utalt át a házassági vagyonból egy újonnan létrehozott off-shore alapkezelő számlára, amelyet kizárólag Patricia Vance neve alatt jegyeztek be Panama államban.
Halk morgás futott végig a tárgyalóteremben lévő kevés hallgatóságon.
