– Továbbá – folytatta Coleman kisasszony, és rászegezte a tekintetét Ryanre –, az e-mailekből tisztán kiolvasható az alperes és anyja szándéka. Idézem Patricia Vance egyik üzenetét, amit a fia számára küldött három hónappal ezelőtt: „Győződj meg róla, hogy az összes folyószámlát nullázod, mielőtt Rebecca beadja a papírokat. A házat átírjuk az én nevemre a családi bizalmi alapon keresztül. Az a nő egy fillér nélkül fog távozni, és ha nem tudja fizetni az ügyvédet, a kislány felügyeletét is elvesszük tőle.”
Thorne bíró szemei elkeskenyedtek. Lassan rászegezte a tekintetét Ryanre.
– Mr. Ryan Vance – mondta a bíró, s a hangjában rejlő veszély elviselhetetlenül nehéz volt. – Ön megerősíti ezeknek az üzeneteknek a valódiságát?
Ryan remegő kézzel nyúlt a vizespohárért, de elvéstette. A pohár felborult, az víz elöntötte az asztalon lévő papírokat.
– Én… én csak azt tettem, amit anya mondott… – hebegte Ryan, és a hangja gyermeki siralomra hasonlított. – Ő azt mondta, hogy ez a család pénze… hogy Rebeccának nincs joga hozzá…
– Az a pénz a tízéves házasságunk alatt gyűlt össze, Ryan! – nem bírtam tovább, és halk, de metsző hangon megszólaltam. – Én is dolgoztam! Én neveltem a lányodat, miközben te az anyád cégében ülve költötted a pénzünket!
– Csendet a teremben – mondta Thorne bíró, de a hangjában most nem volt harag felém. Lassan hátradőlt a székében.
3. Fejezet: Az ítélet megfordulása
– Ez a bíróság – kezdte Thorne bíró, miközben összekulcsolta a kezeit az asztalon – sok mindent látott már. De ritkán találkoztam a rosszhiszeműségnek, a szándékos vagyoni ellehetetlenítésnek és a családi manipulációnak ilyen mértékű kombinációjával.
A bíró az ügyvédem felé fordult.
– Coleman kisasszony, benyújtották a kérelmet a sürgősségi ideiglenes intézkedések iránt?
– Igen, bíró úr – lépett előre az ügyvédem. – Kérjük:
Rebecca Vance számára a kizárólagos szülői felügyelet megállapítását a hatéves Lily felett.
