Renata továbbra is beszélgetett Leóval, anyján keresztül, szakmai ajánlások szerint. Az, hogy hiányzik az unokatestvére, nem azt jelentette, hogy megbocsátott a nagybátyjának.
Jimena továbbra is a pénzügyekért felelt. A cég alig stabilizálódott abban az évben. Megtanultam rendezni anélkül, hogy úgy tettem volna, mintha Thomas még mindig mellettem ülne.
Amikor eljött az eltűnésünk első évfordulója, Renata megkért, hogy nézzem el a csillagokat. Egy szervezett tábort választottunk, táblákkal, azonosított személyzettel és más családokkal a közelben. Átnéztem a kijáratokat, mielőtt kipakoltam a táskákat. Ő észrevette, de nem szólt semmit.
Aznap este együtt feküdtünk egy takarón, és az éget néztük. Renata a már megmosott és foltozott nyulat a mellkasához nyomta.
“Szerinted egyszer újra szerethetjük majd a nagypapát?” kérdezte.
Megnéztem azokat a csillagképeket, amiket Tomás megtanított neki felismerni a teraszról.
“Nem tudom, szerelmem. Nem kell ma döntenünk.
“Mi van, ha tényleg megbánják?”
“Akkor tényekkel kell bizonyítaniuk. De a megtérés nem törli el, ami történt, és nem ad nekik jogot arra, hogy hozzád közelítsen.
Folyton gondolkodott. Aztán a vállamra hajtotta a fejét.
Én is folyton gondolkodtam. Vannak, akik azt mondják, hogy egy családnak mindent meg kell bocsátania. Mások úgy vélik, hogy soha többé nem kellett volna beszélnem velük többé. Az egyetlen dolog, ami világos számomra, hogy azon a szombaton, az erdőben a lányomnak szüksége volt valakire, aki az életét választja a látszat helyett.
És miután olyan sokáig másokat örömet szereztem, végül én választottam őt.
Hogy érezted magad, amikor befejezted ennek a történetnek az olvasását? Ha megérintett, vagy érdekesnek találtad, ne felejts el megosztani, hogy többen is felfedezhessék. ❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Csak húzz le, és kattints a “More by Jerry” gombra, hogy tovább élvezd. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. 👇
