“Egy gyereket használtál, hogy megvédd a részvényárunkat,” mondta Alvaro.
Adrián próbálta igazolni. Biztosította, hogy senki sem sérült meg, és hogy ez a nő szerencsés lesz, ha egy ilyen ismert férfi mellett megjelenhet. Álvaro félbeszakította a beszélgetést. Követelte, hogy távolítsák el a képet a cég csatornáiról, és kérte a jogi osztályt, hogy követeljék a médiát, hogy távolítsa el a kiskorú fényképét. Eltávolította Adriánt a feladatai alól, amíg a megfigyelést vizsgálták.
De egy visszavonult kép nem tűnik el minden telefonról. Délután Pilar váratlanul érkezett Elena lakásába. Sok hétvégén gondoskodott Nicoról Marcos halála óta, és mélyen szerette őt. Gyásza azonban minden döntését ellenőrizte a menyei számára. A nyomtatott hírekkel lépett be, mintha megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot hordott volna hazaárulásra.
“A fiamat még három éve sem temették el, amikor te már gazdag helyettest kerestél,” törte ki belőle.
Elena érezte, hogy az arca ég. Emlékeztette, hogy Mark a férje volt, nem pedig egy kötelesség, amit egész életében kellett fizetnie. Pilar azt válaszolta, hogy Nico megérdemli, hogy apjára emlékezzen fel. A vita folytatódott volna, ha a fiú nem jelenik meg a folyosón, kezében a kartoncsillagával.
“Nagymama, nem felejtettem el apát,” mondta. Csak egy síró férfinak segítettem.
Pilar szóhoz sem jutott. Elena megkérte, hogy menjen el, és ne beszéljen így többé az unokája előtt. Aznap este, miután lefektette, kimerültségtől sírt. Nem bánta, hogy idegennek nyitotta ki az ajtót, de megértette, hogy egy apró gesztus hatalmassá válhat, ha mások kihasználják.
Álvaro újra kiáltott. Nem ajánlott pénzt, nem ajánlott ügyvédeket Pilar ellen, sem csodálatos megoldásokat. Bocsánatot kért, amiért nem tudta, hogyan védje meg Nico magánéletét. Elmagyarázta az általa megtett intézkedéseket, írásban elküldte a kéréseket a médiának, és elfogadta, amikor Elena azt mondta, távolságra van szüksége. Búcsú előtt hozzátette, hogy ez nem törölte el a vacsorát vagy azt a kedvességet, amellyel a fiával bántott.
