Nia szemei megteltek könnyel, de felemelte a fejét. Nem volt rajta drága ékszer, sem dizájner ruha, de a tartása olyan tiszta és ragyogó volt, hogy az üzlet összes csillogása elhalványult mellette.
A divatház elnöke azonnal Sterlinghez fordult:
– Arthur… kérlek, mondd meg Mr. Vance-nek, hogy azonnal rendezzük ezt a sajnálatos ügyet! Whitaker kisasszonyt felfüggesztjük! Belső vizsgálatot indítunk! A bérleti szerződést pedig a megbeszéltek szerint írjuk alá, akár húsz százalékos emeléssel is!
Arthur Sterling lassan Ezrára nézett.
– Mr. Vance? Mi a döntése az épület bérleti jogáról?
Ezra a zsebébe nyúlt. Elővette a kopott, kettévágott fekete hitelkártyájának két darabját, és némán rátette az asztalon fekvő szerződéstervezet tetejére.
– Tíz évig bérelték ezt a házat, uraim – mondta az öregúr nagyon halkan. – Tíz évig fizették a bérleti díjat pontosan, és én nem szóltam bele abba, hogyan vezetik a boltot. De egy épület nemcsak falakból és márványból áll. Egy épületnek lelke van. És a feleségem szelleme nem fogja tovább tűrni, hogy ezen a küszöbön a gőg, a kirekesztés és a szegények megalázása legyen az üzletpolitika.
Ezra Sterlinghez fordult.
– A szerződést nem hosszabbítjuk meg. Harminc napjuk van arra, hogy mindent kiürítsenek innen az utolsó állványig.
– Mr. Vance, könyörgök! – esett térdre szinte a divatház elnöke. – Ez a város legjövedelmezőbb kiemelt üzlete! Nem veszíthetjük el ezt a címet!
– Már elveszítették, uram – válaszolt Ezra. – Harminc nap múlva a Vance & Co. újra megnyitja kapuit ezen a címen. De nem önök fogják vezetni.
Ezra Niára nézett, és a tekintetében ott ragyogott a jövő ígérete.
– Nia lesz az új főszabász és az üzlet művészeti vezetője. A műhely újra élni fog. Olyan hely lesz, ahová bárki beléphet – akár szakadt kabátban, akár selyemruhában –, és ahol mindenki ugyanazt a tiszteletet kapja.
