A suttogások nem voltak hangosak, de a csöndes várakozásban mégis élesen eljutottak Beához. A tenyere hideg volt a feszültségtől. Szorosabban magához ölelte a kislányát, és mélyen lehajtotta a fejét, úgy téve, mintha teljesen lekötné a gyermeke békés arca.

Bea tudta, hogy amit mondanak, a tényeket tekintve igaz – de fogalmuk sem volt az árról, amit fizetett, és a fájdalomról, amit átélt. A szüleit egy tragikus autóbalesetben veszítette el a másodév elején. Támogató család és anyagi háttér nélkül maradt; felszolgálóként, magántanárként és éjszakai bolti eladóként dolgozott, hogy fenntartsa magát és kifizesse a tandíját.

Aztán a sors újabb csapást mért rá: a barátja – aki korábban örök hűséget ígért – szó nélkül elhagyta, amikor megtudta, hogy Bea várandós.

A döntés előtt állva Bea egész éjszaka sírt, kezét a hasára tapasztva. Végül úgy döntött, megtartja a gyermeket. A kicsi nem tehetett semmiről, és ő volt az egyetlen kötelék, ami még a szeretethez fűzte ezen a világon.

2. fejezet: Harc a sötétben
A terhesség utolsó hónapjai és a csecsemő gondozása a záróév alatt olyan emberfeletti megpróbáltatást jelentett, amibe bárki más beleroppant volna.

Bea tisztán emlékezett a hideg téli éjszakákra. Amikor a kislánya lázas volt vagy sírt, Bea egyik karjában a babát ringatta, míg a másik kezével a vastag tankönyvek lapjait forgatta. A szeme égett a kimerültségtől, a feje szédült az alváshiánytól. Volt, hogy a könnyei a jegyzeteire hullottak, miközben azt kívánta, bárcsak lehunyhatná a szemét egyetlen hosszú órára.

De valahányszor feladta volna, ránézett a kislánya tiszta, fekete szemére. Tudta: ha ő feladja, mindkettőjük jövője sötétségbe vész. Már nemcsak magáért tanult, hanem a gyermeke jövőjéért és méltóságáért harcolt.

A vizsgaidőszak alatt Bea előre lefejt tejet hagyott az egyetemi orvosi szobában, és a szünetekben rohanva ment megszoptatni a kicsit, majd sietett vissza a vizsgaterembe. Senki sem tudta a csoporttársai közül, milyen poklot él át, mert Bea sosem panaszkodott, és soha nem kért kivételezést. Mindig időben érkezett, és a legmagasabb pontszámokat érte el.