Fedezz fel többet
Rendelj édes finomságokat
Friss süteményeket rendelj
Torta
Daniel sosem volt meggyőző hazudozó. Ahogy a hálószobában összehajtotta az ingeket a bőröndjébe, folyamatosan kerülte Claire tekintetét – azt a nőt, akivel majdnem tíz évig osztotta meg az életét.

“Egy konferenciára. Az egész héten,” mondta Claire az ajtóból, a keretnek dőlve. “És természetesen Miamiban kell lennie, ahová mindenki más megy pihenni.”

“A cég mindent fizet,” motyogta Daniel, miközben az úszónadrágját egy inghalom alá tolva. “Ostobaság lenne visszautasítani.”

“Sophie veled megy?” kérdezte Claire.

Ez nem volt igazán kérdés. Fáradt hangja ezt egyértelművé tette.

Daniel fél másodpercig habozott, majd folytatta a csomagolást, mintha nem hallotta volna a vádat.

“Igen. Ő intézi a prezentációt. Ez munka.”

“Természetesen,” válaszolta Claire, karját a mellkasán összefonta. “Pont, mint a tavaly cég bulin, amikor mindketten reggel négyig ‘dolgoztatok’.”

“Megint kezdjük?” Daniel csattant, becsukta a bőröndjét. “Akkor mindent elmagyaráztam. Ez egy fontos projekt volt.”

“Egy fontos projekt, amihez minden üzenetet törölnöd kellett a telefonodról?”

Daniel a bőröndöt az ágyra tette, és végül a feleségére nézett.

“Most nem beszélek erről. A repülőm három óra múlva indul.”

“Köszönj a ‘kollégádanak’ helyettem,” mondta Claire, miközben elhagyta az ajtót, hogy átengedje őt. “Próbálj meg jól érezni magad.”

Daniel halkan motyogott valamit a szívében, majd sietve kilépett.

Claire egyedül maradt a hálószobában, és a hálóasztalon lévő bekeretezett esküvői fényképet bámulta. Hosszú pillanat után hirtelen eltökélten nyúlt a telefonjáért, és elkezdte keresni annak a számát, aki segíthetne neki.

Június közepére Miami forró és világos volt, az óceán elég meleg volt hosszú úszáshoz, a hullámok pedig lágyak voltak a délutáni nap alatt. Daniel egy csíkos tengerparti esernyő alatt feküdt, figyelve, ahogy Sophie a vízben halad. Bronzszínű teste csillogott, miközben úszott, és más nyaralók értékelő pillantásokat vonzottak rá.

“Gyere be!” – kiáltotta, integetve felé. “A víz tökéletes!”

“Min gondolkodsz?” kérdezte Sophie, amikor elérte őt, és átkarolta a nyakát. “És ne mondd, hogy munka.”