“Ez…” Nem találta a szavakat.

“Tetszik?” kérdezte Claire, és először csengett a hangjában ideges remény. “Már régóta szeretnék változtatni a dolgokon. Azt hittem, a te ‘konferenciád’ tökéletes alkalom volt.”

Ahogy hangsúlyozta a konferencia szót, Daniel összerándult.

“Ez… váratlan,” végül sikerült megfogalmaznia.

“Ez még nem minden.” Claire kinyitotta az ajtót abba a szobába, amely Daniel irodájaként szolgált.

Megdermedt a küszöbön.

Az irodát bölcsődévé alakították. A falakat lágy kékre festették. Egy kis kiságy állt az ablak mellett, játékok között, míg egy plüssmedve ült a polcon.

“Mi ez?” suttogta.

Claire átölelte magát. Hirtelen minden önuralma eltűnt, kiszolgáltatotttá és sebezhetővé tette.

“El akartam mondani neked az évfordulónkon,” mondta. “Terhes vagyok, Daniel. Tizennégy hét.”

Egy pillanatra megállt az idő.

Daniel a feleségére nézett, a gyomra gyengéd ívére, amit valahogy nem vett észre, a kiságyra és a polcon várakozó plüssmackóra.

“Terhes?” A szó idegennek hangzott a szájában. “De mi…”

“Emlékszel az üzleti utod előtti estére Denverbe?” kérdezte Claire halvány, keserű mosollyal. “Mindketten ittunk egy kicsit.”

Daniel emlékezett. Ez három hónappal korábban történt – egy ritka közelség pillanata egy olyan házasságban, amely már kezdett elhalványulni.

“Miért nem mondtad el korábban?”

“Biztos akartam lenni. A megfelelő pillanatra vártam.” Claire felemelte az egyik vállát. “Aztán bejelentetted a ‘konferenciádat’ Sophie-val.”

Daniel arcáról elhalványult a színe.

“Tudtad?”

“Persze, hogy tudtam.” Claire nyugodtan tartotta a tekintetét. “Nem vagyok hülye, Daniel. De akartam adni nekünk egy esélyt. Mindannyiunknak helyet akartam hagyni.”

Az egyik kezét a hasára tette, és ez az egyszerű mozdulat fájdalmasan valósággá tette az egészet.

Gyermekük lesz.

A gyermekük.

“Claire, én…” Daniel kezdte, de a szavak összeomlottak, mielőtt az ajkaira értek volna.

“Még ne mondj semmit,” állította meg finoman. “Menj vissza a nappaliba. Ethan épp indulni készült. Iszunk egy kis pezsgőt, aztán beszélünk.”

Daniel bólintott, és kisétált a gyerekszobából.

Ethan már összeszedte a holmiját.