Amint felvettem a telefont, rájöttem, hogy valami nincs rendben. Hangja feszült volt.
“Rachel, vissza kell jönnöd.”
Hirtelen felálltam.
“Marcus, tegnap kirúgtak.”
“Tudom.”
“Nem jelenhetek meg így a szállodában.”
“Én is tudom.”
“Szóval, mi folyik itt?”
Megállt.
“Megint megnéztem a felvételeket.”
A szívem gyorsabban kezdett verni.
“És?”
“Láttam valamit, amit nem vettünk észre.”
“Mi?”
Egy új csend volt. Aztán azt mondta:
“Sosem fogod elhinni, mit hagyott maga mögött ez a nő.”
A gyomrom összerándult.
“Mit értesz az, hogy *hátrahagyott nekem*?”
“Gyere ide, ennyi az egész.”
“Marcus…
“Saját szemeddel kell látnod. »
Valami a hangjában megakadályozott, hogy több kérdést tegyenek fel.
—
Felöltöztem, felvettem a kabátomat, és egyenesen visszamentem a hotelbe.
Marcus a személyzet bejáratánál várt rám. Gyorsan bevonzott a biztonsági irodába, és becsukta az ajtót.
“Mi történik?”
Ahelyett, hogy válaszolt volna, leült a monitorok elé.
“Nézd.”
Elkezdte az előző reggeli videót. Eleinte pontosan azt láttam, amit a vezetőség előző nap mutatott: Mrs. Carter és a férje elhagyták a lakosztályukat, eltelt néhány perc, majd én megjelentem a folyosón a kocsimmal. Bementem, aztán kijöttem. Semmi szokatlan.
“Marcus, ezt már láttam korábban.”
“Tudom.”
Visszatekerte a jelenetet, majd lassított felvételben játszotta le.
“Most ne nézz magadra.”
A képernyő felé hajoltam.
“Mit nézzek?”
“Nézd csak őt, *ő*.”
Közelítette. És hirtelen észrevettem.
Egy mozgalom. Gyorsan. Diszkrét. Könnyű elszalasztani, ha nem próbálod pontosan látni.
“Várj.”
Marcus megállította a videót. Az egész testem megfagyott.
“Mi az?”
“Ezért hívtalak fel.”
Visszament, és újraindította a jelenetet. Ezúttal figyelmesen figyeltem Mrs. Cartert, mielőtt elhagyta a szobát. Nem a férje. Nem a folyosóra. *Ő*.
És ott nyilvánvaló volt.
Közvetlenül távozás előtt szándékosan hagyott valamit egy nagyon konkrét helyen a lakosztályban. Nem ütötte le őt. Nem felejtette el őt. Gondosan helyezte el. Pontosan hol találja meg a háztartás vezetője.
Ahol *én* megtalálnám.
Száraz volt a szám.
“Tedd vissza.”



