Pasaron 5 años desde aquel encuentro. Hugo tenía 6 años e Isabel correteaba tras él. Alba se había titulado en Educación Infantil y colaboraba en un proyecto de cuidado accesible para familias trabajadoras. Adrián financiaba becas para jóvenes de Castilla y León y llegaba a tiempo para cenar con sus hijos.
Vásároltak egy kis házat Alba falu közelében, ahol a gyerekek sietés nélkül találkozhattak nagymamájukkal, és virágokat szedhettek. Nem voltak lenyűgöző luxusok, de volt egy nagy asztal és hely az egész család számára.
Egy vasárnap visszatértek ugyanarra az útra, mint a Retiro. Hugo elöl futott, Isabel a kocsiban aludt, Alba pedig egy csokor margarétát vitt a Mercedes számára. Megálltak a pad mellett, ahol Adrian azt hitte, ő a világ legrosszabb apja.
A közelben egy nő próbálta megnyugtatni a babáját, kimerülten. Alba megkérdezte, szüksége van-e segítségre. A nő hálás volt, hogy vizet hoztak neki, és a táskáját tartotta, miközben elhelyezte a kicsit.
Adrián emlékezett arra a délutánra, ahol virágok és könnyek voltak. Hitte, hogy Alba megtanítja a fiát aludni, miközben valójában megtanította neki, hogy fogadja el a segítséget, és hagyja, hogy a szeretet nőjön anélkül, hogy eltüntetné azokat, akik hiányoznak.
Hugo visszafutott, és meghúzta a kezüket, hogy megnézze a kacsákat. Adrian a feleségére, majd a gyerekeire nézett, és mosolygott.
Aznap a Retiróban nem Hugo volt az egyetlen, aki vigaszt talált.
