1. RÉSZ
Pilar majdnem 80 vendég előtt mondta ki ezt a mondatot, és egy fehér tyúkot adott Elena karjaira.
A birtok nappalija, Alcalá de Henares külterületén, elcsendesedett. Elena az állatra nézett, majd a fonott kosarra, amit egykori anyósa épp az asztalon hagyott. Bent 6 tojás volt a szalmára.
Elena 41 éves volt, és tíz éve özvegy volt. Daniel, az első férje, közlekedési balesetben halt meg, amikor egy állítólagos munkaértekezletről tért vissza Guadalajarából.
Évekig Elena azt hitte, hogy ha újra szerelmes lenne, az árulás módja lesz.
Marcos soha nem próbált versenyezni ezzel az emlékkel. Nem kérte, hogy távolítsa el a fényképeket, és nem dühös lett, amikor egy randi hallgatott. Pontosan ezért Elena végül beleegyezett, hogy hozzámegy hozzá.
Úgy hitte, ez az esküvő egy fájdalmas szakaszt zár le.
Amíg Pilar meg nem jelent két lányával és Rubénnel, Daniel unokatestvérével együtt.
“Mit jelent befejezni, amit Daniel félúton hagyott?” kérdezte Elena.
Pilar ránézett.
“Ha egyedül vagy, megérteni fogod.
“Tíz év után jöttél, hogy ezt elmondd nekem?”
“Korábban nem tudtam megcsinálni.
“Mit?”
“Hogy betartsam az ígéretet.”
Pilar vacsora előtt elment.
Elena úgy fejezte be az ünnepséget, mintha nyugalmat tettél, de ez a mondat hazafelé kísérte.
Mark előkészített egy kis sarkot a kertben a tyúknak. Elena a kosarat a konyhába vitte, és elővette a tojásokat.
A szalma alatt egy varrat talált.
Levágta.
Belül egy sárgult boríték volt, amelyen kézzel volt írva a neve.
Azonnal felismerte a kézírást.
Daniel.
Leült, mielőtt kinyitotta.
“Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy végre megkezdted az életet.”
Elena érezte, hogy a kezei remegni kezdenek.
Daniel azt mondta, nem akarja, hogy összekeverjem a szerelmet a bűntudattal. Ha egyszer újra beleszeretne, meg kell értenie, hogy az élet folytatása nem jelenti azt, hogy eltöröli azt, ami köztük volt.
De aztán egy másik kifejezés jelent meg.
