Sírt, mert tíz év után először hallotta a halott férjét mondani neki, hogy engedélye van abbahagyni a hozzá való tartozását.

Két nappal később időpontot kötött egy madridi kereskedelmi ügyvéddel.

Átadta neki a számlákat, átutalásokat, üzeneteket és jegyzeteket.

“Nem akarok senkit vádolni a balesettel,” tisztázta Elena. Csak tudni akarom, mi történt a pénzzel.

“Akkor csak bizonyítékokkal dolgozunk,” válaszolta az ügyvéd.

Pontosan ezt kérte Daniel.

Egy héttel később Pilar, Álvaro, Nuria és Rubén találkoztak az irodában.

Rubén sápadtan érkezett.

Elena Daniel jegyzetének másolatát az asztalra tette.

“Nem azért vagyunk itt, hogy összeesküvést találjunk ki a haláláról. Azért vagyunk itt, mert tíz éven át azokat a tényeket rejtették, amiket tisztázni akart.

Rubén elmondta, hogy a cég komoly gazdasági problémákon ment keresztül. Szerinte azzal kezdte, hogy pénzt átterelt ideiglenes adósságok fedezésére, és azt tervezte, hogy visszafizeti, mielőtt bárki megtudná.

Nuria félbeszakította.

“Ez nem az egész igazság.

Elővett egy mappát.

Megőrizte az eredeti feljegyzések másolatait.

A pénz egy része Rubén személyes kiadásait is fedezte: felújításokat, járműveket és céges szolgáltatásoknak álcázott vásárlásokat.

Rubén lehajtotta a fejét.

Nuria bevallotta, hogy aláírt néhány műveletet.

—Eleinte azt hittem, belső alkalmazkodások. Mire megértettem, mi történik, Daniel már elkezdett nyomozni.

“Miért hallgattál a halála után?” kérdezte Elena.

“Féltem. Aláírtam a dokumentumokat is. A család azt mondta, hogy a problémát belül megoldják.

Elena figyelte őt.

Nem tetszett neki a válasz.

De legalább most volt válasza.

Rubén sírni kezdett.

“Sosem akartam, hogy Daniel meghaljon.

“Senki sem mondta, hogy akarod.

“Fel akart jelenteni.

“És jogom volt erre.

Csend töltötte be a szobát.

Elena aztán Pilarra nézett.

“A legrosszabb nem a félelmed volt. A legrosszabb az volt, hogy ezt a félelmet a valóságommá változtattad. Befejezetlen történetet adtál, és azt vártad, hogy benne éljek.

“Bocsáss meg,” suttogta Pilar.

Elena pár másodpercet tartott.

“Talán egyszer.” De ma nem fogok megbocsátani neked csak azért, hogy jobban érezd magad.