A dokumentációt szakemberek bízták. Azokat a tranzakciókat, amelyeket még hitelezni lehetett, felülvizsgálták. Néhány felelősséget már nem lehetett ugyanúgy vállalni az eltelt idő miatt; Mások gazdasági következményekkel jártak.
Elena nem kért bosszút.
Nem kérte, hogy Rubén védelmet kapjon.
Megkérte az újságokat, hogy beszéljenek.
Aznap este teljesen kimerülten tért haza.
A kertből hallotta Marcos tiltakozását.
A tyúk kiszökött a kis kifutóból, és a cserepek között futott, miközben ő próbálta elkapni.
Elena az ajtónál állt, és figyelte őt.
Hirtelen nevetni kezdett.
Először óvatosan.
Aztán annyira, hogy a falnak kellett dőlnie.
Marcos is nevetni kezdett.
Néhány percig nem volt csalás, nem felvétel vagy tíz év csend volt.
Csak egy nő volt, egy férfi üldözött egy csirkét, és egy zajos ház.
Hónapokkal később Elena kinyitotta a szekrényt, ahol még mindig sok Daniel holmiját őrizte.
A leveleit, az óráját és több fényképét egy dobozba tette.
Nem dobta el őket.
És nem hagyta őket az ágya mellett.
Magas polcon tartotta őket.
Ezután a nappaliba tett egy fényképet az esküvőjéről Marcosszal.
Egy délután Marcos egy régi Daniel-fotóra mutatott, ami még mindig ott volt a folyosón.
“El akarod venni?”
Elena néhány másodpercig figyelte őt.
“Nem akarom kitörölni. Csak azt akarom, hogy abbahagyjam az életet abban az életben.
Átvitték a fényképet az irodába.
Ez a kis gesztus többet jelentett Elenának, mint bármelyik szertartás.
Végre megértette, hogy Mark szeretete nem jelenti azt, hogy elárulja Danielt.
És Daniel szeretete nem jelentette azt, hogy megfagyott a halála napján.
A kosár, amit Pilar hozott az esküvőre, végül a konyhában került.
A tyúk továbbra is a kertben élt.
Néhány reggel tojást hagyott.
Máskor tönkretette a növényeket, és kényszerítette Marcost, hogy üldözze, miközben Elena az ablakon nevetett.
Egy vasárnap Marcos két tojással a kezében belépett a konyhába.
“Az első férjednek borzalmas humorérzéke volt.
Elena mosolygott.
“Ezt megerősíthetem.
Aztán ránézett a régi kosarra.
10 év gyász.
