Elena megdermedt.
“Daniel 3 nappal halála előtt adta nekem.
“És tíz éve megőrizted?”
“Megkért, hogy ne adjam neked, amíg úgy élsz, mintha még mindig a felesége lennél.
Elena összeszorította az állkapcsát.
“És ki döntötte el, mikor szűnik ez így?”
“Azt mondta, tudni fogjuk, mikor tudsz újra szeretni anélkül, hogy bocsánatot kérnél az emlékéért.
Pilar felé tolta a felvevőt.
“Daniel ismert téged. Attól féltem, hogy ha megkapod ezeket a papírokat a halála után, az ő kutatását az életed egyetlen céljává teszed. Azt akarta, hogy tudd az igazságot, de nem akarta, hogy mellé temetd magad.
Elena a kosarra mutatott.
“És a csirke?”
Pilar halványan elmosolyodott.
Daniel nagymamája egy cáceresi faluban élt. Amikor egy fiatal rokon új életet kezdett párként, tojást és néha csirkét adott. Azt mondta, amíg van étel és zaj egy házban, az a ház életben marad.
Daniel gúnyt űzött a hagyományokkal.
Egy nap azt mondta az anyjának:
“Ha Elena valaha újra megházasodik, hozz neki egy csirkét. Dühös lesz, de tudni fogja, hogy egy ilyen nevetséges ötlet csak az enyém lehet.”
Elena a hat tojásra nézett.
—Te is ezt választottad?
“Igen. A kosár volt a kulcs rejtekhelye.
“És mit mondtál az esküvőmön?” Hogy amit Daniel félig befejezett, véget ér?
Pilar mély levegőt vett.
“Tudta, hogy amikor felfedezed a csalást, talán hallgatnod kellene attól, hogy megsemmisítesz minket. Azt akarta, amit ő próbált tenni: válaszd az igazságot, még ha fáj is.
Elena elvette a magnót és elment.
Hazafelé Marcos nem tett fel kérdéseket.
A konyhában Elena az asztalra hagyta a készüléket.
A tyúk a kertben sétált az üveg mögött.
Elenának több percbe telt, mire megnyomta a gombot.
Először egy enyhe zaj hallatszott.
Ekkor megszólalt Daniel hangja.
Ugyanaz a hang, amit Elena évekig próbált visszaépíteni az emlékezetében.
“Ha ezt hallgatod, gondolom, anyámnak sikerült betartania az ígéretét anélkül, hogy túl sokat változtattam volna az utasításaimon.”
