Elena befogta a száját.
Daniel elmagyarázta, hogy furcsa mozgásokat észlelt a cég számláin. Gyanakvó volt Rubénre, és Nuria segített neki az eredeti dokumentumok összegyűjtésében.
Aztán megváltozott a hangnem.
“Ha egyszer ez kiderül, és nem tudom megmagyarázni, ne fordítsd a gyanúimat tényekké. Ha valamit nem lehet bizonyítani, ne vádolj senkit. Igazságot akarok, nem bosszút.”
Elena lehunyta a szemét.
Ez a kifejezés megszüntette a csalás automatikus összekapcsolását a balesettel.
Daniel folytatta.
“A családom félni fog. Apám a cégen fog gondolkodni. Anyám megpróbál minket együtt tartani, még ha ehhez el is kell titkolnia dolgokat. Ne gyűlöld őt miattam. De ne hagyd, hogy bárki döntse el, milyen igazságot vagy képes elviselni.”
Hosszú szünet következett.
Aztán Daniel lassabban beszélt.
“És ha azért hallgatod ezt, mert újraházasodtál, akkor valami sokkal fontosabbat kell kérdeznem tőled.”
Elena sírni kezdett.
“Ne legyél az özvegyem.”
Marcos lenézett.
“Te voltál a feleségem, a házam és az életem legjobb része. De ha hiányozom, nem akarok a te legrosszabb részedbe válni. Ha megjelenik egy másik férfi, nem fog semmit elvenni tőlem. Már megvolt a lakásom. Hadd legyen meg neki.”
Elena abbahagyta a felvételt.
Tíz évig megőrizte Daniel utolsó születésnapi ingét, az óráját, régi mozijegyeit, fényképeit és egy régi telefont, tele üzenetekkel.
Összekeverte a felidézést a mozdulatlan maradással.
Marcos megsimogatta a kezét.
“Nem kell többé hallgatnod.
“Igen.
Elena mély levegőt vett.
“Be akarom fejezni.”
Újra megnyomta a gombot.
Daniel azt kérte, hogy a dokumentumokat adják át egy független szakembernek. Senki a családból nem irányíthatta a nyomozást. Ha voltak felelősségek, azokat be kellett mutatni. Ha néhány gyanú hamisnak bizonyult, azt is el kellett fogadni.
A felvétel végén egy halk nevetés hallatszott.
“És mondd meg anyámnak, hogy ne felejtsük el a csirkét.”
A hang véget ért.
Elena percekig sírt.
Nem azért, mert épp most fedezte fel, hogy valaki megölte Danielt.
Erre nem volt bizonyíték.
