“Nem, angyalom. Nem. Te vagy az egyetlen tisztességes ember ebben a házban. Tiszta arany vagy, Lily. Ők… ők csak üresség.
Ahogy ringattam, felnéztem a birtok hátuljára. A konyhaablakon keresztül láttam őket. Nevettek. Mark pulykaszárral gesztikulált, mesélve egy anekdotáját, miközben Heather ismét bort szolgált fel. Úgy néztek ki, mint a tökéletes család egy magazinban, amíg nem ismerték a rothadást, ami belülről emésztette őket.
A tekintetem egy kicsit magasabbra ment, közvetlenül a tolóablak fölé. Ott, az eresz alatt egy kis fekete doboz volt, apró, villogó kék szemmel.
A biztonsági kamera.
Mark hat hónappal korábban telepített egy csúcstechnológiás megfigyelőrendszert, paranoiásan védve a “tulajdonát”. Még a hozzáférési kódokat is megadta, amikor anyánk eltörte a csípőjét, és azt kérte, hogy “figyeljek a dolgokra”, amíg ő a munkahelyén volt, mert nem bízott az éjszakai ápolókban.
Elfelejtette visszavonni a hozzáférésemet.
Bámultam azt a villogó kék fényt, és azon az estén először teljesen más természetű melegség árasztott el. Nem a nap melege volt ez; Ez egy vadász hideg, éles fénye volt, aki épp most találta meg az ösvényt.
