– Látod azt a férfit a bal oldalon? – suttogta Nora a fülembe, a szája alig mozgott. – Ő Marcus Vance. Egy hírhedt offshore vagyonkezelő Zürichből. Ő az a fickó, akinek a neve felbukkant azokban a cégadatokban, amelyeket két hete küldtem neked. Edward nem hirtelen szívhalállal halt meg, Barbara. Ez egy megrendezett haláleset volt. Egy milliárdos szintű vagyonmentési manőver, hogy elrejtsék a pénzt a szövetségi adóhatóság és… és tőled.

– Tőlem? – rezzentem össze. – De miért? Miért tenné ezt velem? Mit ártottam neki? Tizenegy évig hűséges felesége voltam! Tizenegy évig gondoztam, szerettem, ápoltam, amikor gyengélkedett!

Nora arca kemény volt, mint a kő. A harag, ami a szeméből sütött, ugyanolyan éles volt, mint az enyém.
– Mert nem a te szeretetedre volt szüksége, Barbara. A te nevedre volt szüksége. Vagy pontosabban: a tisztaságodra. Edward valamilyen hatalmas adócsalásba vagy illegális ingatlan-spekulációba keveredett az utóbbi években. Ha a hatóságok rábukkannak a vagyonára, mindent lefoglaltak volna. Így viszont eljátszotta a halálát, a vagyont átjátszotta Simone-nak – aki nyilván osztozik a titkében –, téged pedig kitoloncolt a saját otthonodból, hogy ne legyél útban, ha a nyomozók esetleg a környéken szaglásznának. Hivatalosan te már egy özvegy vagy, akinek semmi köze az elhunyt üzleti ügyeihez.

A szavak megsemmisítő erővel csapódtak be a tudatomba.

Tehát ez volt a jelentése a levélnek: “Remélem, egyszer megérted.” Nem egy melankolikus búcsú volt. Egy cinikus gúnyolódás. Azt üzente, hogy amint rájövök a turpisságra, talán megértem, miért kellett eltaposnia a méltóságomat.

– Nem – suttogtam, és a mellkasomban a fájdalom hirtelen tiszta, hideg tűzzé változott. Hatvanhárom éves voltam. Azt hittem, az életem utolsó fejezetét a békében és a szeretetben fogom leélni. Ehelyett egy idegen fosztott ki, egy olyan férfi, akit egy évtizeden át szolgáltam, és a lány, akit saját gyermekemként neveltem tizenöt éven át – mert Simone nem a biológiai lánya volt, hanem egy korábbi kapcsolatából származó örökség, amit én dédelgettem és támogattam –, most ott mosolygott a jacht fedélzetén, miközben eldobtak, mint egy használt rongyot.