– Készen áll? – kérdezte Dr. Aris, a hangjában ezúttal valami melegség, valami emberi büszkeség csendült fel.
– Igen – mondtam.

Vettem egy mély levegőt. Elengedtem a bordásfalat. Az izmaim, amelyeket hónapokig tartó, agyzsibbasztó fájdalommal és kitartással építettem újra, most megfeszültek. Rátámaszkodtam a botra, és felemeltem a jobb lábamat.

Léptem egyet.

A padló szilárd volt alattam. Nem remegtem. Felemeltem a bal lábamat, és tettem még egy lépést. Aztán még egyet. Átsétáltam a szobán. A saját lábamon. A fájdalom még mindig ott volt, egy tompa, lüktető emlékeztető a gerincem alján, de már nem uralt. Én uraltam őt.

Amikor megfordultam, Dr. Aris mosolygott. Életemben először láttam mosolyogni.
– Gratulálok, Clara. Visszatért az élők közé.
– Soha nem is hagytam el őket, Doktor úr. Csak egy kis időre leültem pihenni.

6. Fejezet: A Pierce Dynamics új korszaka
Az évforduló estéjén a cég egy hatalmas jótékonysági gálát rendezett a város legexkluzívabb szállodájának báltermében. A terem tele volt befektetőkkel, politikusokkal és a média képviselőivel.

Amikor a ceremóniamester a színpadra szólított, a terem elsötétült, és egy reflektorfény irányult a bejáratra.

Nem gördültem be a kerekesszékben.

Egy sötétkék, földig érő, méretre szabott selyemruhát viseltem, amely tökéletesen elrejtette a bokatámaszomat. A jobb kezemben egy ezüstfogantyús, ébenfa sétabotot tartottam. Lassan, méltóságteljesen, minden lépésemet kiszámítva sétáltam végig a termen.

A tömeg elnémult. Mindenki emlékezett a történetre. Mindenki tudta, min mentem keresztül. Ahogy a színpad lépcsőjéhez értem, visszautasítottam a biztonsági őr kinyújtott kezét. Egyedül léptem fel.

Odaálltam a mikrofonhoz. Lenéztem a tengerként hullámzó arcokra.

– Hölgyeim és Uraim – kezdtem, és a hangom kristálytisztán csengett a bálteremben. – Amikor egy évvel ezelőtt átvettem a Pierce Dynamics vezetését, sokan azt hitték, hogy ez a cég egy törött dolog. Hogy egy megroppant fundamentumra épült, amit nem lehet megmenteni. De én tudtam valamit a törött dolgokról.

Megálltam egy pillanatra, és végighúztam a kezem a sétabot ezüst fogantyúján.