– Szia, Britt – mondtam csendesen, szinte suttogva. – Nem tréfa. A házat tegnap hivatalosan eladtam egy befektetői csoportnak. A vevő készpénzzel fizet, az ügylet lezárult.

– EZ A MI HÁZUNK! A CSALÁD HÁZA! – sikította Britt. – MI ÉPÍTETTÜNK ITT OTTHONT! COLBY ÉS ÉN EZREKET KÖLTÖTTÜNK A FESTÉSRE ÉS A DEKORÁCIÓRA! NEM ADHATOD EL A FEJÜNK FELŐL!

– Nem a ti házatok, Britt. Soha nem is volt az – emlékeztettem sima hangon. – Három évvel ezelőtt, amikor apánk elveszítette a munkáját, és anyánk orvosi számlái miatt a bank éppen lefoglalni készült az ingatlant, egyikőtök sem volt sehol. Én dolgoztam éjjel-nappal. Én fizettem ki az utolsó fillérig a jelzáloghitel fennmaradó részét. A tulajdoni lapon egyetlen név szerepel: az enyém.

– DE MI ITT LAKUNK! – zokogott most már pánikba esve. – JOGINK VANNAK!

– Nincsenek jogaitok, Britt – szakítottam félbe határozottan. – Ingyen laktatok ott. Nem fizettetek lakbért. Én álltam az ingatlanadót, a javításokat és a biztosítást. Cserébe csak annyit kértem, hogy tartsátok tiszteletben: az az én otthonom is. Ehelyett, amikor elmentem egy kéthetes üzleti útra, kitettétek az egész életemet hat műanyag dobozban a hideg teraszra, és lecseréltétek a zárakat. Azt írtad a leveledben: „Keress másik helyet lakni.”

Rövid csend lett a vonalban. Britt szaporán szedte a levegőt.

– Nos – folytattam –, hallgattam rád. Kerestem egy másik helyet. De mivel a házat már nem használhatom otthonként, ingatlanfejlesztőként az egyetlen logikus üzleti döntést hoztam meg: értékesítettem az vagyontárgyat.

– Ne csináld ezt, kérlek… – könyörgött most már Britt, s a hangjából teljesen eltűnt az eddigi gőg. – Anyu meg fog halni, ha megtudja! Hol fogunk lakni Colbyval?!

– Ezt kellett volna átgondolnod, mielőtt kidobtad a gyerekkori takarómat a teraszra – mondtam. – Az új tulajdonosok harminc napos kiköltözési felszólítást adnak ki. De mivel az adásvételi szerződés részeként a lakhatási jog azonnal megszűnik, és a felhalmozott ingatlankárokat – köztük az engedély nélküli átalakításokat – levonják a biztosításból, a jogi papírokat holnap reggel kilenckor adja át a seriff jelenlétében az ügyvédem. Jó pakolást, Britt.