– Azért, mert tegnap este Donnie bejött a műszak elején, és az irodámban rázta a öklét, hogy miért nem kapta meg a 500 dolláros bónuszát, amit „az új gép beüzemeléséért” ígértek neki. Azt mondta, hogy te nélküle semmire sem mész, és ha nem emelem meg a fizetését, akkor ő és a családja „gondoskodni fognak arról”, hogy elkerüljem a vezetőségi vizsgálatot.
Swede felhorkant egyet a sarokban. Egy mély, száraz nevetés volt ez, ami a torkából jött.
– A kölyök azt sem tudja, hogy a hidraulikaolaj 46-os vagy 68-as viszkozitású, de a pénzt azt markolná – morogta Swede.
Ernie bólintott, és letette a papírt az asztalra.
– Összehasonlítottuk Donnie teljesítményét a tieddel, Sam. És… hát, mondjuk úgy, hogy a rendszer elképesztő dolgokat mutatott. Donnie az elmúlt hat hónapban huszonhét alkalommal jelentett be „javítást” olyan gépeken, amelyekhez fizikailag hozzá sem nyúlt. A te kártyáddal nyitotta ki a szervizajtókat, miközben te a présházban dolgoztál. És ami a legszebb… a bónuszait, amiket kapott, valójában a te neved alatt futó hatékonysági mutatókból számolták ki.
A gyomrom egy darabkává zsugorodott. Tudtam, hogy Donnie lusta, de azt nem hittem volna, hogy ennyire nyíltan lopja a munkámat a vezetőség háta mögött – vagy talán az orra előtt, mert Ernie eddig nem akart ujjat húzni a családommal.
– És most mi van vele? – kérdeztem halkan.
Ernie a szemembe nézett.
– Ma reggel, tíz perccel ezelőtt, Donnie megkapta a felmondását. Azonnali hatállyal, lopás és a belső szabályzat megsértése miatt. A biztonságiak már kísérik ki a kapun a fekete dohányzójával együtt.
A levegő megfagyott a szobában.
Nem éreztem ujjongást. Nem éreztem azt a fajta kárörvendő diadalmat, amit talán érdemelnék. Csak egy nagyon mély, nehéz csendet éreztem, mint amikor egy nagy fa dől ki az erdőben, és a madarak elhallgatnak.
– Ezt… ezt nem kellett volna velem megbeszélned a hátam mögött, Ernie – mondtam végül. – Ő a testvérem.
