Az ébredés pillanata
Stas mozdulatlanul ült a konyhaasztalnál. Oksana hangja, ahogy a vidéki luxusházról, a jacuzzi melletti napozásról és a legújabb divat szerinti manikűrkörmeiről csicsregett, lassan elhalkult a fülében, mintha egy vastag üvegfal mögül érkezne. A kislányuk, Vira, a szőnyegen játszott, és izgatottan mutogatta az új, rózsaszín gumicsizmáját, amit a „szuperhétvégére” kapott.
De Stas gondolatai már teljesen máshol jártak.
Az az idős hölgy az ATM előtt… Azok a reszkető, bizonytalan ujjak, amelyek kétségbeesetten próbálták megnyomni a gombokat, a szemében bujkáló félelem és a büszkeség, amellyel visszautasította a segítséget… Az nem csak egy névtelen idegen volt a városi forgatagban. Az maga volt Maria nagymama.
Stas szívét éles, szúró fájdalom járta át. Három éve. Három hosszú éve nem ölelte meg azt az asszonyt, aki felnevelte, aki a meleg lakótelepi lakás helyett a falusi ház kemencéjéből húzta ki neki a friss pirogot, és aki a saját megtakarított pennijeiből vett neki téli kabátot, amikor az édesanyja meghalt.
Három éve csak a gyors telefonhívásokra futotta: „Szia, nagyi, jól vagy? Küldtem egy kis pénzt a kártyádra, vigyázz magadra, most rohannom kell!”
De vajon tudta-e a nagymama, hogyan kell használni azt a kártyát? Vajon hányszor állt a legközelebbi kisváros ATM-je előtt ugyanígy reszketve, magányosan, nem merve segítséget kérni, mert félt, hogy átverik? És ő, a felnőtt, sikeres unoka, a modern házakról és a luxusnyaralásokról álmodozott, miközben az egyetlen ember, aki feltétel nélkül szerette őt, lassan elsorvadt a feledésben.
— Stas! Figyelsz te egyáltalán rám? — Oksana hangja élesen hasított a csendbe. A nő csalódottan tette csípőre a kezét. — Azt mondtam, hogy holnap reggel nyolckor indulunk, hogy elkerüljük a dugót. Viktorék már hűtik a pezsgőt!
Stas lassan felnézett a feleségére. Oksana tökéletesen sminkelt arca, a méregdrága műkörmei és a csillogó ruhája hirtelen idegennek tűntek számára. Nem haragudott rá – Oksana mindig ilyen volt, szeretett élvezni a várost és a kényelmet. De abban a pillanatban Stas rájött, hogy ha holnap felül arra a vonatra vagy beül az autóba, és elmegy a barátai villaépületébe pezsgőzni, akkor valami végleg meghal benne.
