— Megjegyzést tenni erre, mint a campagne? És az új körmeim? És a fürdőruhám? — Megmutatod a nagymamádnak a körmeidet. Még soha nem látott ilyet. A fürdőruhát pedig elviheted a falu folyójához.

Stas az első napokban helyreállította a kerítést, megtisztította a kéményt, és elhívta a helyi szerelőt, hogy beszereljen egy modern, könnyen kezelhető gázkazánt és egy elektromos vízmelegítőt. A szomszéd városból hozatott bútort, új matracot a nagymamának, és felhalmozott annyi tűzifát meg tartós élelmiszert, ami évekre elég lett volna.

Elvitte Maria nagymamát a járási központba, de nem hagyta egyedül. Türelmesen, lépésről lépésre megtanította neki, hogyan kell használni a kártyát, és elintézte a helyi kisbolt tulajdonosánál, hogy a nagymama kártya nélkül, közvetlen számlázással is vásárolhasson, amit ő havonta átutalással egyenlít ki.

A legmeglepőbb átalakuláson azonban Oksana ment keresztül. Az a nő, aki addig kényeskedve óvta a manikűrjét, a negyedik napon már egy régi kötényben tanulta Maria nagymamától az igazi, ukrán burgonyás pirog és a házi borscs készítését. A műkörmök hamar rövidebbek lettek, a prémium kosztümöket felváltotta a kényelmes pamutpóló, de az arca kisimult, és a szemeiből eltűnt a városi rohanás okozta állandó feszültség.

Vira egész nap a kertben szaladgált a szomszéd kiskutyájával, piszkos lett a térde a földtől, de olyan boldogan kacagott, ahogy Stas még sosem hallotta a lakótelepi játszótéren.

Egyik este, amikor a nap már lemenőben volt, és az udvart elárasztotta az érett almák és a frissen vágott fű illata, mindannyian kiültek a verandára. Maria nagymama a hintaágyban ült, ölében az alvó Virával. Oksana teát öntött mindenkinek a régi, virágos porcelánbögrékbe, majd odalépett Stashoz, és a fejét a férfi vállára hajtotta.

— Köszönöm, Stas — suttogta Oksana halkan.

— Mit köszönysz? — kérdezte meglepetten a férfi.

— Hogy elhoztál ide. Azt hittem, a boldogság ahhoz kell, hogy mindig többünk legyen, mint másoknak… De itt, ezen a kényelmetlen padon, a porban… régen éreztem magam ennyire nyugodtnak. Ennyire igazinak.

Stas átkarolta a felesége derekát, és mélyen beszívta a vidéki este hűvös levegőjét. Ránézett a nagymamájára, aki csendes mosollyal az arcán nézte őket. Maria nagymama szemeiben nem volt többé félelem, sem magány. Csak a megnyugvás, hogy az ő kisfia nem veszett el a világban – hazatalált.