1. RÉSZ
Szeptember szombatján este 18:17-kor Álvaro Serrano felkelt egy esküvői bankett közepén egy Costa Brava szállodában, mikrofont kért, és 90 idegen előtt elmesélte, hogyan ismerte meg legjobb barátja egy Lucía nevű nőt. A probléma az volt, hogy a menyasszony neve Marta volt, a vőlegény neve Ivan, és senki sem tudta abban a szobában, ki az Alvaro.
A csend két másodpercig tartott.
Ezután egy zöld ruhás nő, aki a menyasszony mellett ült, eltakarta a száját, hogy ne nevessen.
Alvaro a hatalmas virágtáblára nézett az ifjú házasok mögött.
MARTA & IVÁN.
Leengedte a kártyát.
“Nem vagy Lucia.”
A nő nevetett, és az asztal fele is nevetett.
“Azt hiszem, rossz esküvőt választottam,” ismerte el.
A menyasszony volt az első, aki nevetett. A ceremóniamester bejelentette, hogy legalább 40 éve van egy anekdotájuk.
Álvaro bocsánatot kért, elhagyta a mikrofont, és kijáratot keresett. Nem jutott el az ajtóig.
“Elnézést.
Az a nő nevetett. A neve Clara volt, körülbelül 30 éves volt, és ő volt a menyasszony legjobb barátnője. A kezében az asztalok elosztását hordotta.
“Ki vagy te pontosan?”
—Álvaro Serrano.
Clara ellenőrizte a listát.
—Nincs Álvaro Serrano.
“Erre kezdek gyanakodni.
Elővette a meghívót. Clara elolvasta, és az ablakon át mutatott.
A kert másik oldalán egy másik megvilágított pavilon állt.
A meghívó így szólt: “Daniel Herranz és Lucía Calvet. A Tenger Pavilonja.”
Álvaro belépett a “Salón del Mirador”-ba, ahol David Hernández és Marta Caldés házasodtak.
Daniel. David. Herranz. Hernández.
Clara ránézett.
—Csinálsz valamit, ami pretenziót igényel?
“Van egy szállító cégem.
Abbahagyta a mosolyogást.
“Ez ijesztő.
Álvaro végül nevetett.
Clara úgy döntött, hogy a legrövidebb úton kíséri őt. Ahogy átkeltek a kerten, elmagyarázta, hogy Daniel 13 éves kora óta a legjobb barátja, és megkérte, hogy hozzon magával egy példányt a beszédből, ha felizgulna.
“Szóval egy másik esküvőn mondtad el a beszéded.
“Boldogságot akartam terjeszteni.
“Zavart terjesztettél.
