A bankett során Daniel vette át a mikrofont.
“Van itt valaki, aki hagyott egy beszédet függőben.
Nevetés kezdődött.
Álvaro az arcához tette a kezét.
Daniel átadta neki a mikrofont.
Álvaro elővett egy régi képeslapot a kabátjából.
Ugyanaz.
Clara kinyitotta a szemét.
“13 éves korunk óta ismerem Danielt, és amikor először mesélt nekem Luciáról…
A szoba felrobbant.
Clara nevetéstől összedőlt.
Álvaro a kártyára nézett.
“Elnézést. Ismét rossz diskurzus.
Még több nevetés.
Aztán összehajtotta a papírt, és a feleségére nézett.
“Amikor először ébredtem fel egy esküvőn anélkül, hogy tudtam volna, ki a menyasszony, azt hittem, életem legkínosabb hibáját követtem el.
Clara lassan abbahagyta a nevetést.
“Aztán megértettem, hogy egyszerűen rossz szobában vagyok.
Megállt.
“Mert a megfelelő nő ott volt.
A vendégek tapsoltak.
Órákkal később Álvaro és Clara kimentek egy tengerre néző teraszra. A zene elnyomva jött belülről.
A vállára hajtotta a fejét.
“A történelmünk azért létezik, mert nem tudsz posztereket olvasni.
—Ez egy agresszív értelmezés.
“De igaz.
Alváro a zsebébe nyúlt, és elővett egy összehajtott asztalkártyát.
Clara felismerte őt.
A ház Marta és Iván esküvőjéhez tartozott.
“Megtartottad?”
“Technikailag én loptam el.
—Ez sokat javítja a történetet.
Álvaro elmosolyodott.
“Ez volt a legjobb hiba, amit valaha követtem.
Kézen fogva tértek vissza a nappaliba.
A bejárat mellett egy tábla állt a nevükkel.
Clara megállt és mutatott.
“Csak ellenőrizem, hogy most a megfelelő esküvőn vagy.”
Álvaro a táblára nézett.
Aztán ránézett.
“Most pont ott vagyok, ahol lenni akarok.
És talán ez volt a két fő igazi tanulsága.
Clara éveket töltött azzal a hittel, hogy a boldogságnak van naptára, és mindenki előre lép, miközben ő maga mögött marad. Álvaro éveket töltött azzal, hogy összekeverte az ésszerű döntéseket a saját döntéseivel.
Az ember félt a késéstől.
A másik félt hibától.
De a szeretet nem adott nekik tökéletes térképet.
Valami nehezebb dolgot adott nekik: a választás kötelezettségét.
