“Olyan buta,” mondta Patricia. “Amikor Mark valószínűleg öt perc múlva meg tudja mondani, mi a baj.”

Tizenkét perccel később már a betonon volt.

Mellette álltam, miközben igazította a hajlított konzolt.

“Add ide a kulcskulcsot.”

Odaadtam neki.

Patricia ivott még egy kortyot a borból.

“Mindig jó voltál ebben a dologban.”

Mark megfeszítette a csavart.

“Igen.”

“Az apád sosem volt türelmes a mechanikus dolgokhoz.”

“Igen.”

“Ezt apámtól kaptad.”

Mark mélyebbre csúszott a sín alatt.

Az anyja rámosolygott.

“Mindig is megbízható voltál.”

A szavak erősebben találtak, mint az örökség bejelentése.

Láttam, hogy megállt a keze.

Csak egy pillanatra.

Aztán folytatta a csavarkulcs forgatását.

Végül felállt, és kipróbálta a mechanizmust.

Az ajtó felfelé gördült.

Simán.

Patricia ragyogott.

“Tökéletes.”

Mark letörölte a port a térdéről.

“Örülök, hogy megoldódott.”

Megcsókolta az arcát.

“Látod? Mit csinálnánk nélküled?”

Egyenesen a férjemre néztem.

Ezúttal visszanézett.

Egyikünk sem válaszolt.

Többnyire csendben vezettünk haza.

Félúton átnyúltam a konzolon, és megfogtam a kezét.

Megszorította az enyémet.

“Jól vagy?” kérdeztem.

“Persze.”

“Mark.”

Az utcai lámpák végigfutottak az arcán.

Világos.

Sötét.

Világos.

Sötét.

Kifújta a levegőt.

“Nem érdekel a pénz.”

“Tudom.”

“Ez olyasmi, amit az emberek mondanak, amikor teljesen törődnek a pénzzel.”

“Jogod van törődni azzal, hogy kizárnak.”

Az állkapcsa megfeszült.

“Hagyhatják azt, akire akarják.”

“Igen.”

“Az övék.”

“Igen.”

“Nem tartoznak nekem örökséggel.”

“Nem.”

Rám pillantott.

“Túl sokat értesz egyet.”

“Mert az örökség nem az, ami miatt haragszom.”

Visszafordította a tekintetét az útra.

“Tudom.”

Néztem, ahogy vezet.

“Azért maradtál itt.”

Nem válaszolt.

“Visszautasítottad a dolgokat értük.”

Még mindig semmi.

“Mark.”

“Claire.”

“Mi?”

“Ma este nem.”

Szóval abbahagytam.

Otthon felment az emeletre.

Azt hittem, kimerült.

Lezuhanyoztam, átöltöztem, és végül aludtam.

Másnap reggel 5:52-kor egy üres helyre ébredtem mellettem.

Eleinte azt hittem, futni kezdett.

Aztán megláttam a halvány fényt az iroda ajtaja alatt.

Mezítláb mentem le a lépcsőn.

Mark a laptopja előtt ült, a tegnapi pólót és pizsamanadrágot viselve.