“Hat hónapig járt kerámiaórákra, amikor gyerekek voltunk.”
“Tartsd meg.”
Fáradtan nézett rám.
“Azt hittem, ez az a szakasz, amikor agresszíven kell rendbe tenni.”
“El tudjuk rakni a gofrivasat, amit 2018 óta nem használtunk. Tartsd meg anyád tálját.”
Óvatosan becsomagolta a könyvet.
Néhány nappal később Susan felhívott.
“Anya mondta, mit csinál az emeleti fürdőszobával?”
Mark megdermedt.
Vele szemben ültem az asztalnál, és a biztosítási dokumentumokat rendeztem.
“Nem.”
“Le akarja cserélni a sminkezőasztalt. Azt mondja, a fiókok megragadnak.”
Mark lehunyta a szemét.
“Rendben.”
“Említette, hogy talán segítesz eltávolítani a régimet.”
Persze, hogy megtette.
“Mikor?”
“Azt hiszem, jövő hónapban.”
Mark rám nézett.
A mozgó teherautónk tizennyolc nap múlva indult volna.
“Nem hiszem, hogy elérhető leszek.”
Susan elhallgatott.
Valószínűleg ez volt az első alkalom évek óta, hogy tőle hallotta ezeket a szavakat.
“Ó.”
Újabb csend.
“Minden rendben?”
“Vége.”
“Furcsán hangzol.”
“Elfoglalt.”
“Nos, anya azt mondta, hogy a végrendelet miatt mérges vagy.”
Ott volt.
Mark arca megkeményedett.
“Ő mondta ezt?”
“Azt hiszi, személyesen vetted.”
Figyelmesen figyeltem őt.
“Pontosan mit mondott neked?”
Susan sóhajtott.
“Hogy vacsora után csendesnek tűntél, és hogy Claire dühösnek tűnt.”
Felhúztam az egyik szemöldökömet.
Pontos.
Susan folytatta.
“Nézd, nem akarom, hogy ez legyen a dolog.”
“Én sem.”
“Anya és apa bármit csinálhatnak a pénzükkel.”
“Egyetértek.”
“Ő és apa csak azt gondolják, hogy Rebecca és én több segítségre lenne szükségünk.”
“Tudom.”
“Te és Claire nagyon jól vagytok.”
Mark az asztalra meredt.
“Igen.”
“Szóval… rendben?”
Mély levegőt vett.
“Persze.”
Susan habozott.
“Ennyi?”
“Mit szeretnél, ha mondjak?”
“Nem tudom. Valami.”
Mark megdörzsölte a homlokát.
“Ez az ő pénzük, Susan.”
Kissé ellazult.
“Pontosan.”
“Ott hagyják, ahol csak akarják.”
“Rendben.”
“És én is így fogom hozni a döntéseimet.”
Csend.
“Mit jelent ez?”
“Semmi, ami miatt aggódnod kellene.”
Miután letette a telefont, tanulmányoztam.
“Ez baljós volt.”
“Tőled tanultam.”
“Nem. Az enyém elegánsabb lett volna.”
Majdnem elmosolyodott.
