Száz sárga rózsa.

Egy kerek számnak romantikusnak kellett volna tűnnie. Nagylelkű. Figyelmes abban, ahogy az emberek meglepetéseket terveztek születésnapokra és évfordulókra. De a születésnapom még hónapokra volt, és az évfordulónk már lejárt.

És Máté, minden jó tulajdonsága ellenére, nem volt az az ember, aki hirtelen száz rózsát küldött ok nélkül.

Gondoskodó volt.

De nem volt túlzású.

Az asztal mellett maradtam, és a virágokat néztem.

A sárga rózsák soha nem hordoztak egyetlen jelentést. Egyesek számára a barátság szimbóluma volt. Másoknak féltékenység.

Bizonyos hagyományokban pedig búcsút is javasoltak.

Egy utolsó búcsú.

A gondolat olyan erővel hatott be az elmémbe, hogy eltávolodtam az asztaltól.

“Hagyd abba,” suttogtam magamnak.

De a nyugtalanság már betöltötte a szobát.

Felvettem a telefonom, és felhívtam a férjemet.

Egy csengés.

Még egyet.

Aztán hangpostát.

Összeszorult a homlokom. Matthew gyakran elfoglalt volt üzleti útjain, de amikor válaszolhatott, általában megtette. Ha kihagyott egy hívást, általában hamar visszavette.

Küldtem neki egy üzenetet.

“Küldtél nekem virágot?”

Aztán vártam, a képernyőt bámulva.

Semmi.

Eltelt egy perc.

Öt.

Tíz.

Még mindig nem jött válasz.

Újra hívtam.

Semmi.

A rózsák már nem néztek ki szépek. Túl fényesnek tűntek, túl gondosan elrendezve, túl tolakodónak tűntek a csendes szobában.

Lassan körbesétáltam az asztal körül, minden irányból megvizsgálva a csokrot. Talán csak képzeltem a dolgokat. Talán Matthew egy megbeszélésen ült. Talán a virágárus rábeszélte, hogy válasszon sárgát. Talán száz rózsa egyszerűen egy kész megállapodás része volt.

Ennek ellenére az ujjaim kezdtek hidegnek érezni.

Ekkor vettem észre valami furcsát.

A csokor nem véletlenszerűen került össze.

A középpontnál több rózsa másként volt elhelyezve.

Úgy tűnt, valaki szándékosan helyezte el őket.

Közelebb hajoltam.

A külső virágok buja és nyitott volt, egyenletes körben néztek kifelé. De a középső rész felé több szár alacsonyabban pihent, mint a többi, virágaik kissé befelé dőltek. Nem elég ahhoz, hogy bárki azonnal észrevegye.

Elég ahhoz, hogy lássam.