Julián a feleségére – mert Mercedes mostantól hivatalosan is a Barragán család tagja volt – nézett, a kezében tartva a gyűrűt, amit a régi családi ezüstből kovácsolt.

– Azt hittem, a sivatagban csak a magány marad – mondta Julián halkan, amikor a felesége kezére húzta a gyűrűt. – Tévedtem.

Mercedes elmosolyodott, a szemeiben ragyogott a boldogság, és a fejét a férfi vállára hajtotta.
– A sivatag csak arra vár, Julián, hogy valaki végre virágot ültessen belé.

És az El Encinal földjén a virágok végre teljes pompájukban kinyíltak.