Mateo mesélt nekem aznap este a beszélgetésről.
“És mit válaszoltál?”
“Az egyetlen, aki segített nekem pénzt spórolni anélkül, hogy pesót kért volna, te voltál.
Nevetni akartam volna, de fájt.
Renata évek óta azon gondolkodik, hogy ha valaki engem választ, annak biztosan van rejtett oka.
Mateo komoly volt.
“Akkor Renata problémája lesz, hogy megtudja, tévedett.
Azt hittem, ez a legrosszabb, amit a nővérem tehet.
Tévedtem.
Három héttel később kaptam egy e-mailt egy banktól.
“Üzleti hitelkérelem validálása: Café Tres Hermanas”.
Azt hittem, reklám, amíg ki nem nyitottam a mellékletet.
Ez egymilliónyolcszázezer peso-t kért.
Mateo Salcedo a jövőbeli stratégiai partnerként jelent meg.
Pénzügyi kapcsolattartóként szerepeltem.
Az utolsó oldalon pedig az aláírásom volt.
Egy aláírás, amit soha nem tettem oda.
2
. RÉSZ Nem hívtam Renatát.
Még nem.
Először letöltöttem a fájlt, elmentettem az egész e-mailt, és írtam a bankvezetőnek, hogy rögzítsem, hogy nem engedélyeztem ezt a kérést, és nincs részesedésem a Café Tres Hermanasban.
Aztán felhívtam Mateót.
“Tanítanom kell neked valamit, mielőtt valaki hív.”
Ugyanazon a délutánon találkoztunk.
Kétszer is elolvasta a dokumentumot.
Nem emelte fel a hangját.
Ez még jobban aggasztott.
“Itt azt írja, hogy a cégem integrálja a forgalmazást az elköteleződésünk után.”
“Sosem beszéltünk róla.
“Tudom.
“És soha nem mondtam nekik, hogy össze fogunk házasodni.
Mateo becsukta a számítógépet.
“Akkor derítsük ki, honnan jött.”
Eszembe jutott egy mappa, amit Renata kért négy hónappal ezelőtt, hogy “számokat készítsek” az ebédlőről, amit Paulinával vezetett.
Átnéztem az e-mailjeimet.
Ott volt.
Renata árajánlatot küldött, majd megkért, hogy írjak alá egy blokkla-t, mert szerinte a beszállítónak ellenőriznie kellett, hogy valaki a családból látta a projektet.
A digitalizált aláírásom azon a lapon volt.
Ez megegyezett a hitellel.
Aznap este apám előtt szembesítettem a nővéreimet.
Renata még csak azt sem tagadta, hogy elküldte a kérelmet.
“Ez egy előzetes engedély volt.
—Adj nekem egy társaságot.
