A vendégek tapsoltak, Giuliana pedig a nézőtér első sorából mosolyogva nézte a lányát. A szemében már nem volt szomorúság – csak az a mély, békés büszkeség, amit csak egy olyan anya érezhet, aki látta a gyermekeit áthaladni a legsötétebb viharokon is, hogy végre megtalálják a napfényt.