A VĂĄltozĂĄs SĂșlya: Amikor a Hasizom TalĂĄlkozik a TetejĂ©vel
A hĂĄlĂłszoba levegĆje szinte megfagyott az abszurditĂĄstĂłl. A takarĂłba gabalyodott, nehĂ©ztestƱ idegen â akit Alexander hirtelen felindulĂĄsbĂłl csak âpapĂĄnakâ nevezett a pocakja Ă©s a kora miatt â Ășgy kapkodta a levegĆt, mint egy partra vetett hal, miközben Viktoria a torkĂĄn akadt sikollyal prĂłbĂĄlta visszatartani a ruhĂĄjĂĄt. Alexander arcĂĄn nem volt dĂŒh. Nem volt ott az a vad, primitĂv agressziĂł, amit egy ĂĄtlagos fĂ©rfi mutatott volna ebben a helyzetben, amikor a felesĂ©gĂ©t egy mĂĄsik fĂ©rfi mellett talĂĄlja a sajĂĄt ĂĄgyukban. Ehelyett egy olyan hƱvös, professzionĂĄlis nyugalom ĂŒlt ki az arcĂĄra, mint egy edzĆre, aki Ă©ppen most mĂ©ri fel egy Ășj, teljesen remĂ©nytelen eset kiindulĂłpontjĂĄt.
â S-SĂĄndor, kĂ©rlek… hallgass meg! â zihĂĄlta Viktoria, miközben a selyemlepedĆt a vĂĄllĂĄra rĂĄntotta, Ă©s az arca a megszokott magabiztos elegancia helyett a pĂĄnik vörös foltjaiba borult. â Ez… ez nem az, aminek lĂĄtszik! Ć… Ć csak egy barĂĄt, akinek segĂtek…
Alexander lassan letette az ajtĂł melletti kis asztalra a virĂĄgcsokrot, amit azĂ©rtvett, hogy meglepje a felesĂ©gĂ©t a vĂĄratlanul felszabadult hĂĄrom ĂłrĂĄjĂĄban. A mozdulatai szinte gĂ©piesen pontosak voltak. MegigazĂtotta a gallĂ©rjĂĄt, majd mĂ©lyen a kövĂ©r idegen szemĂ©be nĂ©zett, aki mĂ©g mindig a takarĂł fogsĂĄgĂĄban kĂŒzdött a gravitĂĄciĂłval.
â BarĂĄt? â kĂ©rdezte Alexander nyugodt, mĂ©ly hangon, ami mĂ©gis Ășgy zengett a szobĂĄban, mint egy fĂ©mharang. â A barĂĄtok ĂĄltalĂĄban nem majszolnak kalĂĄcsot a közös ĂĄgyunkban, Ă©s fĆleg nem osztjĂĄk meg egymĂĄssal a felesĂ©gem intim rĂ©szleteit miközben Ă©n napi tizennĂ©gy ĂłrĂĄt dolgozom azĂ©rt, hogy a drĂĄgasĂĄgomnak ne kelljen a körmĂ©t se letörnie. De tudod mit, Viktoria? Igazad van. Valamit vĂĄltoztatnunk kell.
Az idegen, aki idĆközben kibontakozott a takarĂłbĂłl, nagy nehezen feltĂĄpĂĄszkodott. KiderĂŒlt, hogy nemcsak a hasa volt hatalmas, de a mĂ©retei is lenyƱgözĆek voltak â egy tipikus, elhanyagolt, stresszes vĂĄllalkozĂł, akinek a pĂ©nztĂĄrcĂĄja vastagabb volt, mint a gerince. Nehezen vette a levegĆt, a homlokĂĄrĂłl gyöngyözött a verĂtĂ©k, Ă©s a drĂĄga, de mostanra teljesen meggyƱrt inge gombjai veszĂ©lyesen feszĂŒltek.



