– PĂ©nzt? – fordult meg Alexander, Ă©s a tekintete Ășgy Ă©gette BĂ©lĂĄt, mint a forrĂł vas. – Nem, BĂ©la. Nem pĂ©nzt kĂ©rek. Azt mondod, Viktoria hozzĂĄd hĂșz, mert elegem van az Ă©n „tökĂ©letes” testembƑl, Ă©s mert te adod meg neki azt, amit akar. De nĂ©zz tĂŒkörbe, barĂĄtom. Te egy jĂĄrĂł szĂ­vinfarktus vagy. Ha Ă­gy folytatod, ötvenĂ©vesen nem a felesĂ©gemmel fogsz pezsgƑzni a jakuzziban, hanem egy kĂłrteremben fogsz könyörögni a kardiolĂłgusnak egy Ășjabb stentĂ©rt.

Alexander odalépett az éjjeliszekrényhez, felkapott egy tollat és egy névjegykårtyåt, majd egy hatårozott mozdulattal råírt valamit a håtuljåra.

– HolnaptĂłl kezdve, BĂ©la, reggel hatkor kezdjĂŒk a programot. Ingyen. Egy hĂłnapig te leszel a VIP-alanyom. De van egy feltĂ©tel: semmi csalĂĄs, semmi kifogĂĄs, semmi kĂĄvĂ©hĂĄzi sĂŒti. Ha Viktoria valĂłban tĂ©ged vĂĄlasztott a formĂĄd ellenĂ©re, akkor egy hĂłnap mĂșlva ugyanolyan bĂŒszkĂ©n fog sĂ©tĂĄlni melletted a strandon, mint eddig velem. De ha feladod… ha egyetlen nap is kihagysz, vagy panaszkodsz az izomlĂĄz miatt… akkor a felesĂ©gem hivatalosan is elköltözik hozzĂĄd, Ă©s Ă©n egyetlen szĂłt sem fogok szĂłlni. Elfogadod a kihĂ­vĂĄst?

Viktoria elkĂ©pedve nĂ©zett a fĂ©rjĂ©re. Nem ezt vĂĄrta. Egy hisztĂ©rikus jelenetet akart, egy drĂĄmĂĄt, amivel Ƒ lehet a mĂĄrtĂ­r, akit elnyomott egy megszĂĄllott edzƑ. Ehelyett Alexander egy hideg, szĂĄmĂ­tĂł, megalĂĄzĂł pszicholĂłgiai jĂĄtszmĂĄt indĂ­tott el, ami kikezdte mindkettƑjĂŒk hiĂșsĂĄgĂĄt.

BĂ©la, akinek az egĂłja megsĂ©rĂŒlt a „jĂĄrĂł szĂ­vinfarktus” megjegyzĂ©s miatt, Ă©s aki rĂĄadĂĄsul meg akarta mutatni a fiatal nƑnek, hogy Ƒ nemcsak egy pĂ©nztĂĄrca, hanem egy igazi fĂ©rfi, kihĂșzta a görbe hĂĄtĂĄt – amennyire a hasa engedte –, Ă©s dölyfösen bĂłlintott.
– Benne vagyok. Megmutatom neked, Sándor, hogy nem a hasizom teszi az embert!

A következƑ hĂ©tfƑn reggel pontban hat Ăłrakor megszĂłlalt a csengƑ Alexander edzƑtermĂ©nek bejĂĄratĂĄnĂĄl. BĂ©la Ă©rkezett meg – egy vadonatĂșj, mĂ©regdrĂĄga edzƑruhĂĄban, amely azonban mĂĄr az elsƑ öt percben Ășgy feszĂŒlt rajta, mint egy kolbĂĄszburok. A kezĂ©ben egy doboz fĂĄnkot szorongatott, amit nyilvĂĄn utolsĂł bƱnös Ă©lvezetkĂ©nt hozott magĂĄval.