Viktoria ajka megremegett.
– SajnĂĄlom… – suttogta, Ă©s a könnyek vĂ©gre ĂĄttörtĂ©k a gĂĄtat. – Tudom, hogy elszĂșrtam. Azt hittem, unatkozom melletted. Azt hittem, te csak a testeddel törƑdsz, Ă©s nem lĂĄtsz engem. De most, hogy lĂĄtom, milyen rideg Ă©s ĂŒres az, amit BĂ©la nyĂșjt… rĂĄjöttem, hogy az a tizenöt Ă©v, amit egyĂŒtt Ă©pĂ­tettĂŒnk, többet Ă©rt mindennĂ©l.

Alexander egy pillanatra elhallgatott. A benne lĂ©vƑ harag, amelyet az elsƑ nap Ă©rezett a hĂĄlĂłszobĂĄban, mostanra ĂĄtadta a helyĂ©t egy mĂ©ly, megmĂĄsĂ­thatatlan tisztĂĄnlĂĄtĂĄsnak. MegĂ©rtette, hogy egy kapcsolatot nem lehet azzal fenntartani, hogy az ember folyamatosan felĂĄldozza magĂĄt egy olyan emberĂ©rt, aki csak a felszĂ­nt Ă©rtĂ©keli.

– Tudod, Viki – mondta halkan, de hatĂĄrozottan –, a szeretet nem arrĂłl szĂłl, hogy Ă©n Ă©jjel-nappal dolgozom, te meg költekezel, mĂ­g a hĂĄtam mögött mĂĄst keresel. És egy kapcsolatot sem lehet visszahozni egyetlen könnycseppel. A prĂłba mĂ©g egy hĂ©tig tart. BĂ©la mĂ©g hĂ©t napig jĂĄr hozzĂĄm edzeni. És ha lejĂĄr a hĂłnap… akkor leĂŒlĂŒnk, Ă©s megbeszĂ©ljĂŒk, hogyan adjuk be a vĂĄlĂłkeresetet.

Viktoria elhƱlve meredt rå.
– VĂĄlĂĄst? De SĂĄndor… Ă©n csak… Ă©n nem akartam elvĂĄlni!
– Nem? – ĂĄllt fel Alexander lassan, miközben a vĂĄllai kiszĂ©lesedtek a pĂłlĂłja alatt. – Pedig az Ă©let nem egy Instagram-poszt, Viki. Itt a tetteinek következmĂ©nyei vannak. BĂ©la megkapja a fitneszleckĂ©it, Ă©n megkapom a bĂ©kĂ©met. Te meg… nos, neked is ideje elkezdeni dolgozni magadon.

A negyedik hĂ©t vĂ©gĂ©n, pont harminc nap elteltĂ©vel, grandiĂłzus zĂĄrĂłesemĂ©nyre kerĂŒlt sor az edzƑteremben. Alexander nem kĂ­mĂ©lte BĂ©lĂĄt az utolsĂł napon sem: egy kƑkemĂ©ny, teljes testes köredzĂ©st vezĂ©nyelt le neki, amelynek a vĂ©gĂ©n a vĂĄllalkozĂł a szĂł szoros Ă©rtelmĂ©ben összeesett a fƱthetƑ padlĂłn, zihĂĄlva, vörös fejjel, mint aki Ă©ppen most mĂĄszta meg a Mount Everetet oxigĂ©npalack nĂ©lkĂŒl.

De a vĂĄltozĂĄs tagadhatatlan volt. BĂ©la leadott csaknem nyolc kilĂłt a vĂ­zbƑl Ă©s a zsĂ­rbĂłl, az arca keskenyebb lett, a tartĂĄsa kicsitenesebb, Ă©s a szemeiben megcsillant az a fajta tisztelet, amit csak egy könyörtelen, de igazsĂĄgos mentor irĂĄnt lehet Ă©rezni.