Viktoria ajka megremegett.
â SajnĂĄlom… â suttogta, Ă©s a könnyek vĂ©gre ĂĄttörtĂ©k a gĂĄtat. â Tudom, hogy elszĂșrtam. Azt hittem, unatkozom melletted. Azt hittem, te csak a testeddel törĆdsz, Ă©s nem lĂĄtsz engem. De most, hogy lĂĄtom, milyen rideg Ă©s ĂŒres az, amit BĂ©la nyĂșjt… rĂĄjöttem, hogy az a tizenöt Ă©v, amit egyĂŒtt Ă©pĂtettĂŒnk, többet Ă©rt mindennĂ©l.
Alexander egy pillanatra elhallgatott. A benne lĂ©vĆ harag, amelyet az elsĆ nap Ă©rezett a hĂĄlĂłszobĂĄban, mostanra ĂĄtadta a helyĂ©t egy mĂ©ly, megmĂĄsĂthatatlan tisztĂĄnlĂĄtĂĄsnak. MegĂ©rtette, hogy egy kapcsolatot nem lehet azzal fenntartani, hogy az ember folyamatosan felĂĄldozza magĂĄt egy olyan emberĂ©rt, aki csak a felszĂnt Ă©rtĂ©keli.
â Tudod, Viki â mondta halkan, de hatĂĄrozottan â, a szeretet nem arrĂłl szĂłl, hogy Ă©n Ă©jjel-nappal dolgozom, te meg költekezel, mĂg a hĂĄtam mögött mĂĄst keresel. Ăs egy kapcsolatot sem lehet visszahozni egyetlen könnycseppel. A prĂłba mĂ©g egy hĂ©tig tart. BĂ©la mĂ©g hĂ©t napig jĂĄr hozzĂĄm edzeni. Ăs ha lejĂĄr a hĂłnap… akkor leĂŒlĂŒnk, Ă©s megbeszĂ©ljĂŒk, hogyan adjuk be a vĂĄlĂłkeresetet.
Viktoria elhƱlve meredt rå.
â VĂĄlĂĄst? De SĂĄndor… Ă©n csak… Ă©n nem akartam elvĂĄlni!
â Nem? â ĂĄllt fel Alexander lassan, miközben a vĂĄllai kiszĂ©lesedtek a pĂłlĂłja alatt. â Pedig az Ă©let nem egy Instagram-poszt, Viki. Itt a tetteinek következmĂ©nyei vannak. BĂ©la megkapja a fitneszleckĂ©it, Ă©n megkapom a bĂ©kĂ©met. Te meg… nos, neked is ideje elkezdeni dolgozni magadon.
A negyedik hĂ©t vĂ©gĂ©n, pont harminc nap elteltĂ©vel, grandiĂłzus zĂĄrĂłesemĂ©nyre kerĂŒlt sor az edzĆteremben. Alexander nem kĂmĂ©lte BĂ©lĂĄt az utolsĂł napon sem: egy kĆkemĂ©ny, teljes testes köredzĂ©st vezĂ©nyelt le neki, amelynek a vĂ©gĂ©n a vĂĄllalkozĂł a szĂł szoros Ă©rtelmĂ©ben összeesett a fƱthetĆ padlĂłn, zihĂĄlva, vörös fejjel, mint aki Ă©ppen most mĂĄszta meg a Mount Everetet oxigĂ©npalack nĂ©lkĂŒl.
De a vĂĄltozĂĄs tagadhatatlan volt. BĂ©la leadott csaknem nyolc kilĂłt a vĂzbĆl Ă©s a zsĂrbĂłl, az arca keskenyebb lett, a tartĂĄsa kicsitenesebb, Ă©s a szemeiben megcsillant az a fajta tisztelet, amit csak egy könyörtelen, de igazsĂĄgos mentor irĂĄnt lehet Ă©rezni.



