A SHADOW IN THE DARK: AZ ÉJSZAKAI LÁTOGATÓ
1. fejezet: A dermesztő pillanat
A levegő azonnal megfagyott a hálószobában.
A szekrény melletti sötét árnyék, amely emberi alakot öltött, alig néhány centire állt az ágyunktól. A férjem, Mark, nem riadt meg. Nem kiáltott segítségért, nem ugrott fel, hogy megvédjen engem vagy a házat. A szemei nyitva voltak, és a félhomályban egyenesen a magas, fekete kabátos férfira nézett.
Az a két szó – „Igen, igen” – úgy visszhangzott a fejemben, mint egy halálos ítélet.
Összeszorítottam a szemem, amennyire csak tudtam anélkül, hogy elárulnám magam. A szempilláim résén keresztül figyeltem minden egyes mozdulatukat. A szívem olyan hevesen kalapált a bordáim mögött, hogy attól féltem, a matrac átveszi a ritmusát.
A magas idegen lassan letérdelt az ágy mellé. A fekete táskát, amit a kezében tartott, halk kattanással kinyitotta az éjjeliszekrényen. Műanyag és fém halk koccanása hallatszott – a hang pontosan olyan volt, mint amikor egy orvos vagy egy ápoló előkészíti a felszerelését.
— A szokásos adagot? — kérdezte az idegen. A hangja mély volt, kimért, és teljesen mentes mindenféle érzelemtől.
Mark bólintott.
— Igen. És siess. Azt hiszem, a feleségem gyanakszik. Tegnap este felriadt, amikor megpróbáltam felkelni.
A számat elöntötte a fémes íz, ahogy belharaptam a belső ínyembe, nehogy felsikítsak. Mark… az én férjem, aki kilenc éve a társam, akiért az életemet adtam volna, az idegennel beszélt rólam. Velem kapcsolatban egyezkedtek a saját hálószobánkban, miközben azt hitték, mélyen alszom.
Az idegen előhúzott egy vékony, csillogó tárgyat a táskából. Egy fecskendő volt. A csőben lévő átlátszó folyadék megcsillant a redőny résein átszűrődő utcai lámpa fényében.
— Emlékeztetlek, Mark — mondta a fekete ruhás férfi halkan, miközben óvatosan lekopogtatta a levegőbuborékokat a tű hegyéről. — Ez a vegyület nem hagy nyomot a vérben, de ha túladagoljuk, a szívleállás túlságosan hirtelen lesz. A biztosítótársaság boncolást fog rendelni. Nem siettethetjük a dolgot.
