— Lisa nem az én lányom, Clara. Emlékszel még arra a repülőgép-szerencsétlenségre kilenc évvel ezelőtt? Az igazi Mark ott halt meg a dzsungelben. Én a testvére voltam… az ikertestvére, akiről sosem mesélt neked. Amikor megtudtam, mekkora vagyont hagyott rád az apád, felvettem a személyazonosságát. Elfoglaltam a helyét az életedben.
A fejemben összetört a világ.
Kilenc év. Kilenc éven át egy idegennel éltem, azt híve, hogy a férjem. A kislányom egy gyilkos csaló házában nőtt fel.
— És most — folytatta az ál-Mark, felemelve a feszítővasat —, mivel a méreg nem végzett veled elég gyorsan, kénytelen leszek egy “tragikus garázstüzet” rendezni. A gázszivárgás már megkezdődött.
Ekkor tűnt fel a szag. A szúrós, tömény földgáz szaga elárasztotta a garázst. Az ál-Mark egy öngyújtót húzott elő a zsebéből.
4. fejezet: A szellemek órája
Lisa sikítani kezdett a hátsó ülésen.
— Anya! Félek! Anya!
— Nyugodj meg, drágám! Öveld be magad! — kiáltottam, miközben az agyam kétségbeesetten kereste a kiutat.
Az ál-Mark az ablakhoz emelte az öngyújtót, és felpattintotta a lángot.
— Isten veled, Clara — mondta elégedetten.
De mielőtt a láng elérhette volna a szivárgó gázt, a garázs kis ablakán keresztül egy nehéz, fekete tárgy csapódott be. Az üveg ezer darabra robbant.
A tárgy – egy sűrű, fehér füstöt árasztó gránát – pontosan az ál-Mark lábai elé esett.
Hirtelen vakító fény és füst töltötte be a helyiséget. Az ál-Mark felsikoltott a fájdalomtól, amikor a füst a szemébe mart, és eldobta az öngyújtót. Az öngyújtó kiesett a kezéből, de szerencsére a füstgránát kémiai összetétele kiszorította az oxigént a gáz mellől, megakadályozva a robbanást.
A garázs automata ajtaja hirtelen rángatózni kezdett, majd hatalmas robajjal kinyílt.
A füstön keresztül egy magas figura lépett be.
Fekete kabátot viselt. A kezében a fekete táska volt.
A heges arcú férfi – az éjszakai látogató.
