— Tudom — válaszolta Mark türelmetlenül, és feltűrte a pizsamája ujját. — De az időnk lejárt. Lisa hallott valamit. A kislány tegnap az éjszakai látogatóról beszélt az étkezőben. Nem hagyhatom, hogy tovább szaglásszon.
Gyakorlatilag leállt a légzésem.
Nemcsak rólam volt szó. A nyolcéves lányomról, Lisáról is. Mark – a saját apja, vagy legalábbis az a férfi, akit a lányom az apjának hitt – egy ismeretlen mérget injekcióztatott magába, miközben rólam és a gyermekünkről beszélt úgy, mint elintézendő akadályokról.
A tű halkan behatolt Mark karjába. A férjem egy halk szisszenéssel hátradőlt a párnán.
— A holnapi nap lesz az utolsó — suttogta az idegen, miközben elrakta a fecskendőt a fekete táskába. — A dokumentumok alá vannak írva. A vagyonkezelő holnap éjfélkor átveszi a cég feletti ellenőrzést. Miután elrendezed a feleségedet, a megbeszéltek szerint elhagyod az országot.
Mark behunyta a szemét, mintha a méreg azonnali megkönnyebbülést hozott volna neki.
— Tökéletes — mondta halkan. — Győződj meg róla, hogy az ajtó zárva marad, amikor kimész.
Az idegen felállt, bezárta a táskáját, és habozás nélkül a szoba ajtaja felé lépkedett. Léptei némák voltak a szőnyegen. Ahogy kinyitotta az ajtót, a folyosó halvány fénye egy pillanatra megvilágította az arcát.
Egy heges arca volt. A bal szemöldökétől a szája széléig egy mély, régi vágás húzódott.
Majd az ajtó halkan bekattant. Az éjszakai látogató távozott.
2. fejezet: A méreg és a háló
A szobában visszatért a csend. Mark légzése pillanatokon belül elnehezült, szabályossá és mélyé vált – de ezúttal tudtam, hogy ez nem természetes alvás volt. A méreg, amit az idegen beadott neki, egy mesterségesen előidézett, mély kómás állapotot hozott létre. Ezért volt folyamatosan fáradt az elmúlt hetekben. Ezért aludt el olyan gyorsan minden este.
Nem aludtam egyetlen percet sem az éjszaka hátralévő részében.
A matrac szélén feküdtem, a sötétséget bámulva, miközben az agyam őrült tempóban próbálta összerakni a darabkákat.
