— Azt mondtam, ne siettesd a dolgot, Victor — mondta a heges arcú férfi hideg hangon, miközben egy sokkolót húzott elő a kabátja alól.
Az ál-Mark – akit most már Victornak hívtak – elborzadt arccal nézett a jövevényre.
— Eric?! Mit keresel te itt?! A megállapodás szerint te csak az árut szállítod!
— A megállapodás megváltozott, amikor megtudtam, hogy gyilkosságra akarod használni a vegyületet — válaszolta Eric, a heges arcú férfi. — Én orvosi kísérleteket végzek, nem gyilkosságokat. És főleg nem gyermekek ellen.
Eric egyetlen mozdulattal Victor felé lépett, és a sokkolót a nyakának feszítette. Szikrák csaptak fel, és Victor teste azonnal elernyedt. A feszítővas csöröngve esett a betonra, és a férfi ájulva zuhant a füstbe.
5. fejezet: Az igazság árnyalatai
Eric odalépett a kocsihoz, és ráütött az üvegre.
— Nyissa ki az ajtót, Clara! Nincs sok idejük! A gáz továbbra is szivárog!
Tétováztam egy másodpercig, de nem volt más választásom. Kinyitottam az ajtót, és kiugrottam a kocsiból, Lisát a karjaimba kapva.
— Maga… maga kicsoda? — kérdeztém köhögve a füstben. — Maga adta neki a mérget!
— Nem mérget adtam neki — mondta Eric, miközben kivezetett minket a garázsból a friss reggeli levegőre. — Amit adtam neki, az egy speciális nyomkövető és bénító szer volt. Sejtettem, hogy Victor kicsoda. Évek óta nyomozok utána.
Leültetett minket a fűre. A távolból szirénák hangja visszhangzott – a szomszédok valószínűleg értesítették a rendőrséget a becsapódó üveg és a füst miatt.
— Miről beszél? — kérdeztem kétségbeesetten.
Eric letérdelt elém, és kihúzott egy irattáskát a fekete táskájából.
— A nevem Eric Vance. Szövetségi ügynök vagyok. Victor – az ember, akit maguk Markként ismertek – egy nemzetközi bűnszervezet tagja. Kilenc évvel ezelőtt elrabolta az igazi Markot, és felvette a személyazonosságát. Az igazi Mark… még él.
A szívem megállt egy pillanatra.
— Él?! — kiáltottam fel.
