— Egy magánszanatóriumban tartják fogva Svájcban, kómában — bólintott Eric. — Victor azért tartotta életben, mert a családi vagyon bizonyos részeihez szükség volt az igazi Mark ujjlenyomatára és genetikai kódjára. Én hónapok óta beépültem Victor mellé. Az “éjszakai látogatásaim” során valójában olyan szereket adtam neki, amelyek fokozatosan elgyengítették, miközben adatokat gyűjtöttem a hálózatáról.
— De a toxikológiai jelentés! — mutattam a konyhából hozott levélre. — Azt írja, hogy megmérgeztek!
Eric megrázta a fejét.
— A levél hamisítvány volt. Victor helyezte el a konyhában, hogy pánikba ejtse magát, és hogy ha magával történik valami, az öngyilkosságnak tűnjön. Maga nem mérgezett, Clara. Teljesen egészséges.
Néztünk egymásra a hűvös reggeli szélben. Lisa szorosan hozzám bújt, én pedig átkaroltam a kislányomat. A könnyek végre utat törtek maguknak az arcomon – de ezek nem a félelem, hanem a megkönnyebbülés könnyei voltak.
6. fejezet: Új hajnal
Néhány perccel később a rendőrautók és a mentők elárasztották a felhajtót.
Victort – a hamis Markot – megbilincselve, hordágyon vitték el a garázsból. A rendőrök biztosították a terepet, míg Eric hivatalos igazolványt mutatott a kiérkező nyomozóknak.
Ahogy a nap áttörte a felhőket, a házunk – amely heteken át a rettegés és a hazugságok börtöne volt – újra biztonságossá vált.
Eric odalépett hozzám, mielőtt beszállt volna az egyik fekete szövetségi autóba.
— A svájci hatóságok már úton vannak a szanatórium felé — mondta csendes mosollyal. — Az igazi Mark hamarosan biztonságban lesz. Az orvosok szerint van remény arra, hogy felébredjen a kómából.
— Nem tudom, hogyan köszönjem meg magának… — mondtam halkan.
— Ne nekem köszönje — nézett Eric Lisára, aki a fűben ülve a plüssmaciját ölelte. — A lányának köszönje. Ha ő nem figyel fel az éjszakai léptekre, és nem beszél magának a “magas férfiról”, Victor heteken belül befejezte volna a tervét. Lisa megmentette magukat.
