“A mintában kimutatott vegyület: Arzenik-trioxid és szintetikus neurotoxin. A szervkárosodás mértéke alapján a beteg várható élettartama: 48-72 óra.”
A levelet tegnap keltezték.
A méreg már a szervezetemben volt. Hetek óta adagolták nekem – valószínűleg a reggeli kávémba vagy a vacsorámba keverve. Holnap éjfélre halottnak kellett lennem.
3. fejezet: A csapda bezárul
A pánik olyan erővel csapott le rám, hogy a lábaim megremegtek. A konyhapultba kapaszkodtam, hogy el ne essék.
— Anya, jól vagy? — kérdezte Lisa aggódva, megszorítva a kezemet.
— Jól vagyok, kicsim. Induljunk.
Gyorsan a garázs felé tereltem a lányomat. A kocsi kulcsa a bejárati ajtó melletti tartón lógott. Felkaptam, kinyitottam a garázsba vezető ajtót, és beszállítottam Lisát a hátsó ülésre.
Beültem a kormány mögé, behelyeztem a kulcsot, és elfordítottam.
Semmi.
A motor csak szárazon köhögött egyet, majd elhallgatott. A műszerfalon piros hibajelzések sora gyulladt ki. A fékpedál kőkemény volt.
A kocsit hatástalanították. Mark átvágta a fékvezetékeket és az üzemanyag-ellátót. Nem volt menekülés a háztól gépjárművel.
A garázs nehéz ajtaja hirtelen becsapódott a hátunk mögött. A sötétségben a léptek zaja visszhangzott.
— Hová készülsz ilyen korán, Clara? — szólalt meg egy hang a garázs sarkából.
Mark állt ott.
Nem az a fáradt, megtört férfi volt, akit az elmúlt hetekben láttam. Egyenesen állt, a szemei élesek és hidegek voltak. A kezében egy nehéz, fém feszítővasat tartott.
— Mark… — suttogtam, elzárva a kocsi ajtaját belülről.
Lassan odalépett a vezetőoldali ablakhoz, és megkocogtatta az üveget a feszítővassal.
— Azt hitted, nem vettem észre, hogy ébren vagy az éjjel? — mosolyodott el gúnyosan. — Clara, te mindig is túl kíváncsi voltál. Ha egyszerűen csak elaludtál volna, mint egy jó feleség, minden fájdalommentes lett volna. De te elrontottad.
— Te… te meg akarsz ölni minket! — kiáltottam át az üvegen. — A saját lányodat is?!
Mark halk, száraz nevetésben tört ki.
