1. RÉSZ
A pulyka a doboz szalagján volt, amikor a nő az egészet megnézte, összeszorította az ajkát, és kérte, hogy vegyék el, miközben a fia úgy tett, mintha nem venné észre.
Két doboznyira voltam a 8 éves lányommal, Elisával, és a növény hívása a fülembe ragadt. Én vezetem a Cristales del Norte céget Monterrey-ben, és hozzászoktam, hogy szinte minden problémának van egy figurája és megoldása.
Nem azon a napon.
A nő neve Mariana Salgado volt. Még nem tudtam. Csak a decemberi hideghez képest túl vékony kabátját láttam, és a fiát, Mateót, amint a pulykát nézte.
“Anya, akkor mit fogunk karácsonykor vacsorázni?”
Mariana leguggolt előtte.
“Pürét, tésztát, kenyér és mi ketten. Megígérem, hogy nem maradsz éhesen.
Mosolygott, de előtte háromszor is megnézte a telefonja számológépét.
Elisa meghúzta az ujjamat.
“Apa, ez nekik nem elég.
A kezem egyenesen a pénztárcához ment.
Odaléptem Marianához, és halkan beszéltem.
“Elnézést.” Ha megengedi, hogy fizessem a pulykát…
Az arca megváltozott.
“Nem, köszönöm.
“Tényleg, ez nem gond.
“Talán nem neked. A fiam idén elég sajnálattal nézett ránk. Jól vagyunk.
Nem vitatkoztam. Elisával tértem vissza.
Újra csörgött a telefonom. Néhány méterrel arrébb költöztem. Kevesebb mint egy percbe telt.
Ez elég volt.
Elisa elővett egy borítékot, amin az állt: “Születésnap”. 500 pesót spórolt néhány korcsolyára. Elvette ugyanazt a pulykát, amit Mariana visszavitt, kifizette, és meggyőzte a csomagolót, hogy tegye Mateo táskáiba.
Nem láttam semmit egészen a parkolóig.
Mariana megtette.
Kinyitotta régi Nissanja csomagtartóját, megtalálta a pulykát, és átkelt a szitáló esőben.
“Mondtam neki, hogy nem.
“Asszonyom, én nem…
“Milyen férfi használja a lányát, hogy kényszerítsen egy nőt valamit elfogadásra?”
Kinyílt a teherautóm hátsó ajtaja.
Elisa lejött az üres borítékkal.
“Nem tudta. Én voltam az.
Mariana a lányomra nézett.
“A pénzeddel?”
Elisa bólintott.
“Mateo pulykát akart.”
Mariana dühét lefegyverezte.
Leguggolt, míg Elisa magasságába nem ért.
