1. RÉSZ

Anyám megütött az egész család előtt, mert megkérdeztem, miért kapott a nővérem több mint háromszázezer pesós ajándékot, miközben azt mondták, hogy egyetlen részlet sem lesz.

Ez a karácsony esti vacsora idején történt Pueblában. Még mindig emlékszem a pácolt láb illatára, a karácsonyi dalok zajára és Valeria mobiltelefonjára, ami az arcomra mutatott. A legfájdalmasabb nem a csapás volt. Olyan volt, mintha apám továbbra is eszik, mintha semmi sem történt volna.

Daniela vagyok, harminchárom éves vagyok, és egy gyógyszertárlánc vásárlási részlegét vezetem. Valeria, a húgom, huszonöt éves. Áprilisban feleségül vette Rodrigo Serranót, egy mérnököt, akinek családja sok pénzzel rendelkezik. Az eljegyzés óta anyám, Teresa, inkább a jövendő apósainak vezetékneveiről beszélt, mint lánya boldogságáról.

“Idén nem lesznek ajándékok,” jelentette be Hector apa a desszert előtt. A jelzáloghitel nagyon szorosan tart minket.

Bólintottam. Tökéletesen tudta, mennyit terhel rájuk ez az adósság, mert havonta tizennyolcezer ötszáz pesót fizetett a lakásért, ahol éltek. Hatvan letét: egymillió száztízezer peso. Amikor apa elvesztette az állását egy autóalkatrészgyárban, segítséget kért tőlem. Anya megsimogatta a kezeimet, és megígérte, hogy egyszer az a lakás az enyém lesz.

Ezen felül december 12-én átutaltam nekik a háromszáznegyvenkét ezer éves bónuszomat. A koncepcióban ezt írtam: “Rendkívüli fizetés a jelzálogtőkeért”. Apám WhatsAppon válaszolt: “Köszönöm, lányom. Ezen a héten a kreditre alkalmazom.”

Még mindig béreltem egy kis lakást Cholulában. Én halasztottam a saját előlegemet, mert úgy hittem, hogy családi örökséget takarítunk meg.

“Ó, micsoda kár,” sóhajtott Valeria, eltúlzott duzzogással. Még valami apróságot sem, ugye?

Apa kacsintott anyára. Mosolyogva állt fel.

“Talán a király és a királynő előre mentek valakiért.”

Valeria odarohant a fához, és elkezdte felvenni magát. Először elővett egy mobiltelefont, amit harminckilencezer pesó értékű. Aztán kinyitott egy krémszínű dobozt, és megjelent egy tervezőtáska, ami, ahogy ő sikította, százhetvennyolcezer dollárba került. Végül százhuszonötezer pesót érő gyémántfülbevalókat fedezett fel.

Három ajándék. Pontosan háromszáznegyvenkét ezer peso.