Kinyitottam az első dokumentumot. Ez volt a Valle de Bravo-i ház bizonyítéka, a nevemmel, a kártyámmal és a kifizetett összeggel. Az alábbiakban szerepeltek a lemondások és büntetések között, amiket beleegyeztek volna arra, hogy felszámoljanak tőlem.

“Kifizettem.” A jegyek, a születésnapi buli és a ruha egy része is. Nem kérek senkitől. Egyszerűen abbahagytam a szolgáltatások eladását, amiket már nem akarok finanszírozni.

—Mindig számol. Micsoda kicsinyes szív.

“Öt éve számolok, hogy ne hiányozz a házad, anya.

Elővettem a hatvan havi befizetésem összefoglalóját. Kitettem apa elé.

“Tizennyolcezer ötszáz pesó minden tizenötödik nap.” Egymillió száztízezer peso, amely a részleghez került. Mindet megkaptad, ugye, Apa?

“Igen,” válaszolta majdnem suttogva.

“És igaz, hogy öt éve bérelek, mert mindannyian úgy döntöttünk, hogy előbb befejezzük ezt a jelzáloghitelt?”

“Ez igaz.

“Azt mondtad, hogy a túlóráddal fizetsz.

Apa lehajtotta a fejét. Elfogadta a dicséretet, amit nem hozott meg, amit nem hozott.

“De senki sem kényszerítette!” Egy lánynak segítenie kellene a szüleinek!

“Egyetértek, hogy a gyerekek segíthetnek,” válaszoltam. Ezért nem követelem el azt a hatvan havi törlesztőrészletet. A probléma az, hogy mit csináltak olyan pénzzel, amelynek más célpontja volt.

Megmutattam a december tizenkettedikének letétét: háromszáznegyvenkét ezer peso. Aztán elolvastam apám üzenetét, amelyben azt ígérte, hogy azon a héten a fővárosban alkalmazom őket. Végül megmutattam a jelzáloghitel frissített állapotát, amelyet ő maga küldött nekem huszonnyolcadikán. A rendkívüli előfizetés nem létezett.

“Nem volt feltétel nélküli ajándék. Volt egy konkrét megállapodásunk, amit apám írásban elfogadott.

“Ó, na na már. A pénzt családi dolgokra költötték.

“A te dolgodban,” válaszoltam.

“Pénztárca: százhetvennyolc ezer. Fülbevalók: százhuszonötezer. Telefon: harminckilenc ezer. Pontosan ez az én bónuszom. Apa engedélyezte a vásárlásokat, de nem tette meg a megígért fizetést.

“Megerősíted, hogy a kártyáddal fizetted ezeket a vásárlásokat, apa?” kérdeztem.

“Igen,” ismerte el.

Nem volt szükség lehetetlen bankjegykövetésre: megegyeztünk a befizetés helyszínéről, és ő maga is bevallotta, hogy másképp használta fel a pénzt.