Denise nem volt áldozat. Aktív társ volt. A viszonyuk már több mint egy éve tartott, s a tervük az volt, hogy a biztosítási összegek felvétele után a vagyon kimenekítésével együtt hagynak ott engem – teljesen eladósodva, a semmi közepén.
A bírósági tárgyalás rövid volt. A videófelvételek, a híváslisták és Sam vallomása – aki a vádalku reményében mindent bevallott – elfedhetetlen bizonyítékként szolgáltak. Ricket tizennégy év szövetségi börtönbüntetésre ítélték szándékos gyújtogatás, biztosítási csalás és bűnszervezetben elkövetett elkövetés miatt. Denise nyolc évet kapott, mint bűnrészes.
A válást azonnal kimondták. A bíróság a kizárólagos szülői felügyeleti jogot nekem ítélte meg. Denise még a láthatási jogát is elveszítette a veszélyeztetés ténye miatt.
Egy tavaszi délutánon a hátsó verandán ültem.
A villanyóra-doboz körüli falat teljesen újjáépítettem. Saját kezemmel festettem át a faburkolatot friss, fehér festékkel. A levegőben a virágzó orgona és a frissen nyírt fű illata terjengett.
Maddie az udvaron szaladgált a kutyánkkal, amit három hónapja fogadtunk örökbe a menhelyről. A nevetése tisztán, csengőn töltötte be a teret – az a nevetés, amit semmilyen biztosítási kötvény, semmilyen pénz és semmilyen árulás nem tudott elvenni tőlem.
A kerítésnél halk koppanás hallatszott.
Eleanor állt ott. A kezében egy tál frissen sült, gőzölgő almatészta volt.
Odaléptem a kerítéshez, s átvettem tőle a tálat.
— Hogy van a kisasszony? — kérdezte Eleanor, s a szeme sarkában ott bujkáltak a megszokott, meleg ráncok.
— Jól van — mosolyogtam rá, miközben a lányomat néztem, aki éppen a kutyát kergette a fűben. — Azt hiszem, végre igazán jól vagyunk.
Eleanor rákönyökölt a kerítéslécre, exactement úgy, mint azon az októberi estén, amikor az egész életem megváltozott.
— Tudod, Nolan — mondta halkan, s a hangjában ott volt az évtizedek bölcsessége. — A házat újjá lehet építeni. A falakat le lehet festeni. De az otthont nem a tégla és a fa tartja össze. Hanem az, hogy kik vigyáznak rád a sötétben.
