1
. RÉSZ Az esküvőjük éjszakáján, amikor Julián Robles becsukta a hálószoba ajtaját, és megígérte, hogy nem érinti meg új feleségét beleegyezés nélkül, mindkét kezét a hasára tette, és elmondta neki, hogy 4 hónapos terhes.
Julián nem válaszolt.
Kint a januári szél fújt a San Gabriel ranch mesquit fáira, Casas Grandes szélén, Chihuahua államban. A szobában Lucía Salazar remegett, mintha mondatot várna.
6 héttel korábban Julián egy regionális újságban közzétett hirdetést. 38 éves volt, apjától örökölt 900 hektár földet, elegendő szarvasmarhája volt adósság nélkül, és egy nagy házzal, ahol minden este egy üres szék előtt vacsorázott.
A bejelentés közvetlen volt: a rancher feleséget keres, amivel megoszthatja a munkát és az életet. Nincsenek hamis ígéretek. Egy orvos évekkel ezelőtt elmagyarázta neki, hogy a serdülőkori betegség következményei miatt nagyon valószínűtlen, hogy gyermeket vállalhatna.
Lucía volt az egyetlen nő, aki válaszolt anélkül, hogy megkérdezte, mennyit ér a földje.
Amikor megérkezett a Nuevo Casas Grandes terminálhoz, egy bőröndjét, egy szürke kabátot és egy méltóságot és félelemet keverő arckifejezéssel vitt magával. Julián észrevette, hogy megijedt, amikor valaki felemelte a hangját. Azt is látta, hogy kerüli a kávét, alig ízlel ételt, és néha reggel kiment az udvarra hányni.
Az utazást hibáztatta.
Julián hinni akarta neki, bár voltak más jelek is. Lucía megkérdezte, hol tartja a ranch tulajdonjogát, ki ismeri a marhák mozgását, és hogy a művezető alud-e a birtok belsejében. Amikor megkérdezte, miért érdekli az ilyenek, ő azt válaszolta, hogy egy nőnek ismernie kell azt a házat, ahol élni tervez. A magyarázat ésszerű volt, de a félelme nem tűnt egyszerű kíváncsiságnak.
El akarta hinni neki.
Két nappal később polgári szertartással házasodtak össze, tanúként a Polgári Nyilvántartás titkára és egy idősebb pár jelenlétében. Julián nem próbálta megcsókolni. Kezet nyújtott neki, és biztosította róla, hogy lesz saját szobája, amíg szüksége van rá.
