Ránéztem az férjemre. Arra az emberre, akit egykor szerettem. Most nem láttam benne mást, mint egy szánalmas, elkényeztetett gyereket, aki elveszítette a játékát.
— A tárgyalások ideje lejárt, Richard — mondtam. — Tegnap este írtuk alá a papírokat. Emlékszel? Azt mondtad: „Többet hoztál ki ebből a családból.” Igazad volt. Kihoztam belőle a jövőmet.
Elsétáltam mellettük.
Arthur a botjára támaszkodva, tehetetlenül szentségelt a háttérben, miközben Richard utánam rohant a folyosóra. De nem fordultam vissza. Lementem a márványlépcsőn, átléptem a hatalmas bejárati ajtó küszöbét, s kiléptem a friss, reggeli levegőre.
A felhajtón már várta a fekete limuzin. A sofőröm kinyitotta az ajtót.
Mielőtt beültem volna, utoljára visszanéztem a villára. Richard az emeleti ablakban állt, s az üveg mögül bámult rám – megtörten, megfosztva mindentől, amit valaha fontosnak hitt.
Elmosolyodtam. Beszálltam az autóba, s ahogy a limuzin elindult a városháza és a Montgomery Enterprises központja felé, tudtam: a saját életem végre újra az enyém.
Az elkövetkező hat hónapban a város üzleti élete a Montgomery Enterprises drámai átalakulásától volt hangos.
A sajtó kezdetben családi tragédiaként tálalta az ügyet: a „szegény, háttérbe szorított feleség”, aki átvette a hatalmat a patinás cég felett. De a pletykák hamar elcsendesedtek, amikor a nyilvánosság elé tártam a pénzügyi jelentéseket. A befektetők és a partnerek pontosan látták, hogy a vállalat növekedése és a nyereségessége az én stratégiai döntéseimnek volt köszönhető.
Richard és Arthur megpróbáltak perelni.
Három különböző ügyvédi irodát fogadtak fel, s azzal érveltek, hogy az öt évvel ezelőtti megállapodás „megtévesztésen és kényszerítésen” alapult. De Howard Sterling tanúvallomása és a független auditok megdönthetetlenek voltak. A bíróság első fokon, majd a fellebbviteli szakaszon is elutasította a keresetüket. A pereskedés felemésztette a megmaradt személyes megtakarításaikat.
Egy hűvös, őszi délutánon a vállalati irodámban ültem a harmincadik emeleten. A szobából csodálatos kilátás nyílt a folyóra és a belvárosra.
A titkárnőm halkan kopogott az ajtón.
