“Nincs bevétel. Holnap vissza fogod hozni a pénzt.

Mauricio nyitott tenyerével kopogtatta az asztalt.

“Már nem keresel semmit, és még mindig el akarsz küldeni. Ez az én otthonom is.

“Azért élsz itt, mert én nyitottam neked az ajtót, nem azért, mert te birtokod.”

Elővette a telefont, és utánanézett anyám számának. Feltette a hangszóróra, biztos volt benne, hogy meg fog zavarba hozni.

“Mrs. Teresa, gyere a lányáért.” Hagyd elhagyni a lakását, mert már nyakig nyomott engem. Nem dolgozik, pénzt követel tőlem, ráadásul el akarja rúgni a vendégeimet.

Néhány másodpercnyi csend következett.

“Rendben, Mauricio,” válaszolta. Holnap nyolckor felveszem azt, akinek el kell hagynia azt a házat.

Diadalmasan felnevetett. Nem mondtam semmit. Egy perccel később a mobiltelefonom rezegett egy privát üzenettel anyámtól: “Ne pakold össze a tágját. Tartsd kéznél a tulajdoni lapot, a képernyőképeket és a nyugtáidat. Holnap döntesz, de nem fogod egyedül szembenézni ezzel.”

Mauricio elaludt el, meggyőződve róla, hogy győzött. Először zártam be a stúdiót, mióta együtt éltünk. Mielőtt lefeküdtem, láttam, hogy a hirdetés még mindig fut, és valaki épp most kérdezte, mikor költözhet.

3. RÉSZ

Nyolckor megszólalt a csengő. Mauricio lidrágban nyitotta ki az ajtót, rendezetlenül, azzal a mosollyal, amit azok, akik még egy embert várnak megbüntetni. Anyám bejött egy mappával és két zacskó édes kenyérrel. Letette őket az asztalra anélkül, hogy levette volna rólam a szemem.

“Reggeliztél, lányom?”

“Még nem.

“Akkor először kávé.” Fontos döntéseket nem hoznak üres gyomorral.

Mauricio türelmetlenül kuncogott.

“Jó, hogy eljöttél, anyósom.” Ideje volt véget vetni neki. Mondd meg neki, hogy pakoljon össze és menjen veled, mert így nem élhetsz.

Anyám mellé ült. Nem válaszolt neki. Elővette a mappából a kinyomtatott anyagokat, amiket küldtem neki, és várta, hogy abbahagyja a beszédet. Az asztal alatt megérintette a kezem, de én kezdtem el.

“Mielőtt a költözésről beszélnénk, Mauricio, válaszolj egy dologra. Miért tetted közzé a tanulmányomat, mintha te lennél a tulajdonos?